HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47963

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / krimi
Szerző: EsselFeltöltés dátuma: 2009-05-17

Farkas Sándor - Zárt ajtók mögött


I.
- Ez az átkozott eső! Már egy órája esik!- hallottam főnököm a nyolc órát jelző harangjátéktól alig hallható szitkozódását a hallból. A jól ismert rekedtes hangra a bejárat felé indultam. Farkas nyomozó már levette széldzsekijét, és felém tartott. Menet közben beletúrt hosszú, szőke hajába. Egyszerű farmert és szürke pólót viselt. Az átlagtól kisebb feje mintha megcáfolta volna a belsejében lévő briliáns agyát. Barna szeme azonnal elkezdte végigmérni az elegáns családi ház belsőjét. Szemét megpihentette egy-egy nagyobb kínai vázán, melyek a tulajdonos anyagi jólétét tükrözték. Jómagam órákon át elnéztem volna szemlélődését, amikor a kettőnk közt fennálló néma csendet megtörte:
- Kikérdezted a férjet?
- Természetesen, főnök. Ő hívta ki a rendőrséget a reggeli órákban, és...
- Pontosan mikor?- kérdezte, elárulva precizitását.
- Az ügyeletes rendőr szerint a hívás 7:19-kor érkezett. A holttest a felső szinten van- tettem hozzá látva türelmetlenségét.
Abban a pillanatban elindult a lépcső felé. Rögtön megtalálta a bűntett helyszínét, bár ehhez nem kellett nagy leleményesség, hisz az tele volt helyszínelőkkel. Még mielőtt belépett volna a szobába, az ajtó zárjára mutatott:
- Ezt valaki feltörte.
- Én voltam, főnök. Amikor kiértünk, az ajtó csukva volt, úgyhogy kénytelen voltam betörni.
- Belülről volt becsukva? Az ablakok?
- Azok is be voltak zárva. Szóval a tettesünk vagy még itt van valahol, vagy szellem.
- Személy szerint egyik változat sem nyerte el a tetszésemet- mosolyodott el Farkas Sándor.
Beérve a szobába, azonnal szemlélődni kezdett. Jómagam a férj szobájába mentem, még egyszer végighallgatni annak történetét. E szerint a férfi a neje dolgozószobája alatti konferenciateremben volt a kérdéses időpontban. Ő maga vitte fel a feleségének a kedvenc teáját, amit inasa, Bodnár Dezső főzött meg. Hét óra táján dulakodás hangjait hallotta, ezért az emelet felé indult. Mire felért, már csend volt, a szobába pedig nem tudott bejutni. Ezért is értesítette a hatóságokat.
- Tudom, hogy nagyon nehéz most Önnek, de meg tudná mondani, látott-e valakit a folyosón?- kérdeztem tőle
- Nem, kihalt volt.
- Mit csinált a konferenciateremben?- tette fel a kérdést Farkas.
- Csak nem gondolják, hogy én tettem? Az egyik ügyfelemmel telefonáltam az életbiztosításról. Mondtam is neki, hogy most megérné megkötni, mivel mind az enyém, mind a feleségemé elég nagy lett a szerződés aláírása óta.
- Meg tudná mondani az ügyfele nevét?- faggatta tovább a főnököm.
- Persze, Holló Imre.
- A felesége gyakran bezárta maga után az ajtót?
- Nem, soha.
- Nyomozó úr, megérkezett az édesapja- szólt be egy rendőr.
- Vezesse a bűntett helyszínére. Azonnal megyek.
Farkas már épp indulni akart, amikor a szobába lépett az egyik főpolgármester jelölt, Tóbiás Péter.
- Lajos, hallottam mi történt. Szörnyen sajnálom- majd hozzánk fordult.- Nem zavarja Önöket, hogy legmélyebb gyászában zavarják az öcsémet?
- Az öccsét?- kérdeztem csodálkozva.- Azt hittem, egyke.
- A közvélemény számára igen. Most pedig menjenek!
Ekkor olyat láttam, amit addig sohasem: Farkas egyszerűen hallgatott a parancsra, és a bűntett helyszínére indult.
- Maga nem tartja gyanúsnak, hogy ez a Tóbiás Péter a semmiből került elő?- kérdeztem, nem értve viselkedését.
- Egyáltalán nem. Engem inkább az izgat, miért változtatta meg a nevét ez a Tóbiás. Másrészről pedig, nem szeretném megváratni az édesapámat.
A dolgozószobába akkor érkeztünk meg, amikor a halottat a hullazsákba tették. Amint észrevett bennünket, a nyomozó apja elindult felénk. Alacsony, kövér emberke volt, aki mindig az ősz szakállát igazgatta, ha gondolkodott. Bár Farkas rendkívül hasonlított rá, soha nem vettem észre rajta ehhez hasonló szokást.
- Á, Sándor! Épp befejeztem a vizsgálatokat. Bár a boncolás többet mond el, de biztosan állíthatom, hogy ezt a szerencsétlent...
- Megmérgezték- fejezte be a mondatot apja helyett Farkas.
- Ezt meg honnan tudod?- kérdeztem tőle meglepődve.
- A bezárt ablak és ajtó azt sejteti, hogy a szobában senki sem tartózkodott a halál beálltakor, márpedig ez csak akkor lehetséges, ha az áldozat becsukta maga után az ajtót, amit csak mérgezés esetén érkezett volna megtenni- mondta, és közben egy papírfecnit vett fel a földről.
- Bámulatos!- kiáltottam elismerően.- Mi a következő lépésünk?
- Beszélünk az inassal- válaszolta a tőle megszokott tömörséggel a főnököm.
- Sándor, itt vannak anyád receptjei. Légy oly kedves és vedd ki őket! Nekem előadást kell tartanom- szólt utánunk a doktor.
Bodnár Dezső afféle született lakáj volt. Hórihorgas, magabiztos, tisztelettudó és segítőkész. Nem kellett túlontúl sokat kérdezni tőle, ömlött belőle a szó.
- Még egy utolsó kérdés- kezdte el Farkas.- Mielőtt Lajosnak adta volna a teát, volt bent valaki a konyhában?
- Rajtam kívül senki.
- Senki sem önthetett volna mérget a teába?
- Nem. Csupán másodpercekre fordultam el.
- A tea itt állt, az ajtó melletti asztalon?- kérdezte az említett tárgy felé bökve.
- Igen, mindig ott szokott hűlni.
- Köszönöm a segítségét- azzal otthagyta az inast.
Az autónkhoz tartottunk, amikor csatlakozott hozzánk Tóbiás Péter.
- Áh, Tóbiás úr!- szólította meg őt Farkas.- Lenne Önhöz egy kérdésem. Hol volt a gyilkosság ideje alatt?
- A feleségemmel reggeliztem odahaza. Nyugodtan leellenőrizheti.
- Ugyan már! Hová fejlődne a világ, ha nem bíznánk meg vezetőinkben?- kérdezte nem kis gúnnyal hangjában.- Mikor érkezett öccse vigasztalására?
- Önök után- majd az autójához lépett, amely a háztól messzebb parkolt, a miénkhez hasonlóan.
- Köszönjük a segítségét, és kérem, tolmácsolja részvétemet az öccsének!
- Meglesz- biccentett ki a politikus az autójából, majd elhajtott.
Farkas még sokáig nézte az autó helyén lévő száraz aszfaltot.

II.
A tegnapi meglehetősen rövid helyszínelés után unottan ültem be főnököm mellé az autóba. Az ügyet túlságosan könnyűnek éreztem. Ezt meg is említettem Farkasnak.
- Könnyű? Amennyiben?
- Először: a tea meg volt mérgezve, de az inason kívül csak és kizárólag a férj nyúlt hozzá. Neki pedig remekül jött volna a pénz, amit az életbiztosítás hozott volna. Másodszor: csak ő hallotta a dulakodás hangjait, tehát könnyen lehet, hogy azt csak kitalálta. Harmadszor: mindenkinek biztos alibije van, kivéve őt. Még mindig nem sikerült elérnünk ezt a Hollót. Negyedszer: a feleségén kívül csak neki volt kulcsa az ajtóhoz.
- Remek következtetés. Csakhogy hibás.
- Miből...- de mondatomat nem tudtam befejezni, mert megérkeztünk célunkhoz, a Kovács-házhoz.
Farkas, mintha csak otthon lenne, kopogás nélkül lépett be az épületbe. Egyenesen a nappali felé tartott. A szobában csak Kovács Lajos, Tóbiás Péter és az inas volt.
- Üdvözlöm Önöket uraim! Mint már telefonon is említettem, megtaláltam a tettest, és ő itt van köztünk. Ligeti kollégámnak és nekem sajnos nem egyező a véleményünk a kilétéről, de biztosíthatom Önöket, hogy nem Bodnár úr ölte meg Kovács Annát. Kovács úr! Ön azt mondta, hogy telefonon beszélgetett Holló Imrével, akit sajnos még nem sikerült elérnünk. Azt is állította, hogy hét órakor hallotta a dulakodást, csakhogy hétkor az óra harangjátéka elnyomta volna a hangokat. Bodnár úr azt állította, hogy a teát csakis ő, vagy Kovács úr mérgezhette volna meg. Valójában azonban többször elfordult, tehát a gyilkosnak volt ideje megmérgezni az italt, bár mindezt nem egyszerre tette.
- Tóbiás úr azt mondta, hogy a rendőrség után érkezett a helyszínre, márpedig akkor az autója alatt nedves lett volna az aszfalt, mivel akkor már javában esett. Az utolsó bizonyíték, ami felmenti Kovács urat, az a papírfecni, amit a dolgozószobában találtam: "Én beszélni fogok!". Ez a mondat a háttér ismerete nélkül semmit sem jelent, de így... Tóbiás úrnak pedig rosszkor jött volna ez a botrány. Közelednek a választások. Csakhogy már biztosan nem nyeri meg. Tóbiás úr, le van tartóztatva!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-20 23:40:02

Jó a történet, de hiányt érzek benne...például azt, hogy nim ismerjük a hátteret, bár lehet következtetni...valahogy túl gyorsan lett vége az írásnak, mintha túl akartál volna lenni a megírásán...Kicsit több részletet is elárulhattál volna a nyomozásról, a következtetésekről is.

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Bal/eset címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Egy hullámhosszon című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelmek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A könyvkiadás rákfenéje című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Gyermekkorom I. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Egy hullámhosszon című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelmek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A szív szava címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság VIII. rész címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Szerelmek címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel A könyvkiadás rákfenéje címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 17. Csend legyen! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)