HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44597

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2012-03-27

Lolele, Iglaali, és a domb

Lolele Márton Pesten lakott egy neki tetsző utcában. Szerelmes volt Iglaaliba, pedig nem egy fajhoz tartoztak. Ha összeházasodhattak volna, nem születhetett volna gyerekük. Egyszer elhatározta, hogy meglátogatja a lányt. Fogta a kis motorját, lecipelte az emeletről, berúgta, ráült, és kimotorozott a városból. Átberregett a kertvárosokon, Rákosfalván, Mátyásföldön, Nagyiccén, Cinkotán, Ilonatelepen, majd Kistarcsa, Zsófialiget, Kerepes, Szilasliget, Mogyoród községek következtek sorban. Mogyoród után, pedig Gödöllő jött végre-valahára. Gödöllő városa széles dombra települt, a domb szélén magányosan álló, elhagyatottnak tűnő házban élt Iglaali a szüleivel. A ház nagy volt, s a szép és a csúnya között félúton leledzett. A lány csendes örömmel futott ki a pitvarból a motorberregésre. Rózsaszínű felső volt rajta és sötét, bő, hosszú szoknya. Karcsú alakját megpillantva Lolele Márton édes bizsergést érzett a szíve tájékán.
A pitvarban beszélgettek, amit Lolele Márton magában "előtérnek" nevezett.
-Szép időnk van, -mondta a fiú.
-Igen, nagyon szép, -válaszolt Iglaali.
-Szép a zöld domb, távolban a kanyargó országúttal, -mondta Lolele Márton.
-Szép bizony, nekem is tetszik! -felelte a lány.
Az előtérben Lolele Márton felfedezte a kishúga rácsos gyerekágyát, de nem tudta, hogy került oda? Az is elgondolkodtató volt, hogy úgy emlékezett, nincs is kishúga. A kiságyban benne volt az összetúrt ágynemű, mintha a kishúga éppen most kelt volna ki belőle.
Ágyazni kezdett, de odajött Iglaali, és kivette kezéből a lepedőt.
-Hagyd, -mondta, -majd én megcsinálom.
Lolele tovább ágyazott, Iglaali is ágyazott, így hát mindketten ágyaztak, s véletlenül egyszerre nyúltak bele a rácsos ágyba.
Lolele Márton arra gondolt, mi lenne, ha véletlenül összeérne a kezük?
-Azt mondanám, -mondta magában, -ha véletlenül összeérne a kezünk, -hogy milyen szép itt, milyen jól érzem itt magam!
Iglaali szülei otthon voltak, előbb a papa, aztán a mama jött ki az előtérbe, hogy üdvözölje a fiút. Beszélgettek egy keveset, aztán azt mondta a papa, hogy álmos, bemegy aludni. A mama is álmos volt, ő is bement. A szobaajtó nyitva maradt, Lolele Márton jól látta az ajtónyílásban, hogy Iglaali apja és anyja benn alszanak a széles francia-ágyon. Aztán elálmosodott Iglaali is, és ő is bement aludni. Befeküdt a nagy francia-ágyba. Nyakig betakarózott. Mind a hárman aludtak, jó távol egymástól
Közben esőfelhőket hozott a szél, elkezdett esni, de csak egy-egy nagy kövér esőcsepp esett még.
Betolta motorját az előtérbe, hogy ne ázzon. Hozzálátott megjavítani az önindítót. Volt az önindítónak egy hosszú huzala, ami, mint valami hosszú, damil-szál, amilyet a horgászok használnak, horgokkal, ólom-súlyokkal, rátekeredett a nyelvére és a fogaira. Küszködött, hogy kiszabadítsa. Húzta, csak húzta kifelé a szájából a damilt, ami nem akart elfogyni. Az ablakon át, látta a vidéket, a zöldellő dombot, s a domb alatt kígyózó szürke országutat. Furcsa dolog volt ez, hiszen a pitvar a ház túlsó oldalán volt, ahonnan nem szabadott volna látni az országutat. Felkelt Iglaali, kijött a pitvarba és megkérdezte Lolele Mártont, segíthet-e, majd nem sokra rá, a mama is megjelent, ő meg agitálni kezdte a lányát, menjenek el futni.
-Indulok haza, -mondta Lolele Márton, -meg akarom előzni az esőt.
-Jó, -mondta Iglaali nagyon kedvesen. -Eredj, ha menned kell!
Iglaali és az anyja búcsút intettek, kikanyarodtak a pitvarból, s lefutottak a kert mellett vezető ösvényen.
Lolele Márton beindította a motorbiciklit, ráült, és lemotorozott az országútig. Mire leért, már esett is az eső. Körülnézett, merre futnak Iglaali és az anyja, de nem látta őket semerre.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2012-03-30 09:24:30

válasz Millali (2012-03-30 08:49:58) üzenetére
A történet megírása tényleg egy álomhoz köthető, de itt az történt, hogy nem emlékeztem mindenre, így -egy jó hét késéssel (közben ugyanis síeltem) - a fantáziámból kellett kikerekítenem. Köszönöm, h elolvastad és az is, h írtál! Örültem látogatásodnak, mint mindig! Üdvözlettel. én
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2134
Időpont: 2012-03-30 08:49:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nekem is inkább álomnak tűnik az egész. Ha kell, egy fantasztikus álomnak. Bár valószínűleg minden álom fantasztikus, ha másért nem, hát azért, mert álmodjuk.

Üdv:
Millali
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2012-03-30 08:35:30

válasz Müszélia (2012-03-29 17:45:13) üzenetére
na jó, de akkor ébren miért nem emlékezünk? Mlyen bizonyíték van pl. a reinkarnációra?
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
917
Időpont: 2012-03-29 17:45:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2012-03-29 10:37:32) üzenetére
ha igaz az, hogy van reinkarnáció - és miért ne lehetne, elég sok a bizonyíték - akkor sem gond, visszaemlékszik valamelyik előző életére, és már látja is. sztem az álmok között is lehet ilyen emlék, ez persze ritka.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2012-03-29 10:37:32

Az álmok fura dolgok, és eléggé abszurdak. De igazából a valóság képei vetídődnek ki az álmokban is. Kíváncsi lennék rá, h pl. egy "született" vak, akinek nincsenek képei a világról, milyen álmokat, ill. milyen álomképeket lát?
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
917
Időpont: 2012-03-29 09:25:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
azt gondolom, ez "csak" egy álom, persze előrebocsátva azt is, hogy a finom anyagi világ, ahol az álmok lejátszódnak, szintén valódi, csak másként, mint a látható. így aztán nem kell belemagyarázni freudot, jungot és adlert, úgy jó, ahogy van.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2012-03-28 20:20:12

válasz Istefan (2012-03-28 20:00:54) üzenetére
Kedves István! A kérdés abszolúthe jogos. Lényegében azt kérdezed: miért kell egyáltalán abszurdot írni? A válasz az, hogy az abszurd "művészet" (a sajátom miatt teszem idézőjelbe) -egy mélylélektani mizéből (attitűdből?!) fakad. A mélylélektani mizé, pedig abból az ellentmondásos világból, amiben élünk. Igen, az igazán "abszurd", -ahonnan a művészek merítenek, -az maga a lehetetlen, képtelen, ellentmondásos világ, melynek faramuszi, élet-halál dolgai mellett eltörpülnek az olyan semmiségek, hogy a srácot Lolele Mártonnak hívják, és az előtérben felfedezi a kishúga rácsos ágyát, pedig nincs is kishúga! Olyan ez, mint egy fantasztikus, képtelen álom! Ugye, te is álmodtál már álmot, amiben minden rendben volt, csak az ébredés után vertél a homlokodra és kiáltottál fel: hogy a csudába tudtam ilyen képtelenségeket összeálmodni?
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2012-03-28 20:00:54


Kedves Bödön! valahogy úgy érzem nem tudsz elszakadni teljesen az abszurd világtól. A majdnem fantasy része tetszik, de minek kell beszúrni értelmetlen, abszurd dolgokat? Kérdem én akinek nem tetszik az abszurd. Az embernek így is sok kérdőjele van, erre fel te még szaporítod a hiányérzetet, hogy bosszankodjon a semmin. Üdv. István
Alkotó
Regisztrált:
2010-04-30
Összes értékelés:
33
Időpont: 2012-03-28 15:31:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2012-03-27 18:05:58) üzenetére
A célkitűzésedet maradéktalanul teljesítetted, "brutális" bennem a "hiánykérdőjel". Majd csak kapok választ egyszer ezekre a kérdésekre, remélem!

Üdv,
Janó
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2012-03-27 18:05:58

Szia, köszönöm az értékelést. Sajnos ennek a történetnek nincs (nem lesz) folytatása. Egyetlen pillanatot szerettem volna csak láttatni: két félszeg szerelmes találkozásából, -ezért írtam meg. Azt szerettem volna elérni, hogy "brutális" legyen a hiánykérdőjel: kik ezek, honnan jöttek, miért más "faj" az egyik és a másik, milyen "faj" akkor, miért nem házasodhatnak össze, s ha mégis, miért nem lehetne gyerekük? Miért lehet látni a dombot arról az oldalról, ahonnan nem lehetne, miért van az előtérben a fiú kishúgának a rácsos kiságya, hiszen, lehet, hogy nincs is kishúga? És mégis, ennyi miért ellenére, miért vágyik annyira a fiú arra, hogy véletlenül összeérjen a kezük? Ezek a dolgok most már soha nem derülnek ki. Az olvasóban csak a domb marad meg, és a fiatalok lehelet-finom vágyakozása. Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2010-04-30
Összes értékelés:
33
Időpont: 2012-03-27 16:21:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ebben a műfajban nem mindig igazodok el. A jelen, a megvalósult jövő egy-egy epizódja mindig izgalmas látásmódot tükröz. Stílusod lenyűgöző, eredeti, és élvezetes. Gondolom, ez egy hosszabb lélegzetű mű egy részlete. Jó lenne egybe olvasni az alkotást!

Üdv,
Janó

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Simogató címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Lázadozós címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Június 18. Apák napja című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Rítusok címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A hegymászó hócica című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csend című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A hegymászó hócica címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűnöm csak szótlan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Amikor majd elmegyek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)