HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51222

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2012-06-12

Soha ne bízz!


A huszadik századra majdan az utódaink számtalan jelzőt ragasztanak, mert ez a száz év mérhetetlen szenvedéssel sújtotta az emberiséget, de annyi csodát is adott nekünk,mint előtte a századok egyike sem. Milliók haltak meg az értelmetlen háborúkban, nyomor, szegénység, sötét, áldozatokkal teli kommunizmus diktatórikus uralma keleten, majd dicstelen összeomlása, melynek váratlansága ugyancsak meglepte egész Európát. Ez a század adta a legnagyobb technikai változást a világnak, a század végére mindennapossá vált a telefon, futótűzként terjedt el a mobiltelefon, a televízió, és sok más technikai csoda, a világűr többé már nem volt titok, a Holdon ott maradt az ember lába nyoma. A századvégi emberek élete már nyomokban sem hasonlított a századelő emberének az életére, de az ember maga nem változott. Maradt olyan, amilyen csak az ember tud lenni, nagylelkű, gonosz, kapzsi, jóságos,embertelen, önző, megalkuvó, okos, bizony sokszor balga, és nem törődöm.
Ez a történet a második világégés végén játszódik egy alföldi tanyán, ahova a háború, a szégyenteljes zsidóüldözés hírei, csak a német megszállás idején jutott el. A tanyákon nem sokat változott az élet, dolgoztak, hallgatták a híreket és rettegtek. 1944 őszén már menekültek a németek, és bejöttek az szovjet csapatok. Nem volt jó hírük. Az emberek rettegtek tőlük, mert éhesek voltak, és primitívek. A lányokat és asszonyokat elrejtették a szemük elől, de sokan koszos vénasszonynak álcázva végezték a napi munkájukat. Az alföldi tisztes tanyákat meglátva, ezek a szegény kiskatonák, azt hitték, hogy gazdag emberek a lakóik, mert az otthoni mérhetetlen szegénységhez hasonlították. Így azután itt minden tanyás gazda burzsuj volt a szemükben, akitől minden mozdíthatót el kell venni, legfőképpen az ennivalót. Aki ellenállt, az semmi jóra nem számíthatott, vagy elhurcolták kényszermunkára, és csak évek múlva jutott haza ismét, ha hazajutott, vagy felégették a házát.
János egyedül élt a tanyáján két sihederkorú fiával és a tizenöt éves Anna lányával, akit mindenki Kisannának hívott, és aki a szeme fénye volt, mert ha ránézett, a fiatalon elhunyt felesége tekintett vissza rá. Terjedt a hír, pusmogták az emberek, hogy jönnek a ruszkik, dugjanak el minden értékeset, mert ha egy órát meglátnak, már viszik is, képesek érte ölni is. A lányok, meg jobb ha nem mutatkoznak, mert megbecstelenítik őket. Ezek ilyen népek, mög a katona csak ilyen , nem embőrök ezek, mondogatták.
János gazda elhatározta, hogy ő bizony nem adja oda a lányát prédának. A gyümölcsös végében volt egy krumpli verem, hát azt tették lakhatóvá. A krumplit ugyan fölszedték, de a felét fönt hagyták a tehénistállóban, hogy ne keressék a ruszkik, mert azok se hülyék, tudják, hogy már nincs földben az, had vigyék, a fele így megmarad. A krumpli verembe nem fért be más csak egy szalmazsák és egy kisszék vederrel a tetején és egy kanta víz , alacsony volt, csak hajolva lehetett bemenni, de belesimult a kertbe észrevehetetlenül.
Rettegve hallgatták a történeteket, melyek a felszabadítók rémtetteiről szóltak. Mondogatták egymásnak, hogy nem szabad ellentmondani nekik, mert fölégetik a tanyát. Ettől féltek a legjobban. Egy nap azután egy tank jelent meg a tanya melletti úton , nyomában egy teherautó, rajta jó néhány katona.
Idösapám! Idösapám gyüjjék mán! Itt vannak, ehun gyünnek! - kiáltozta Jánoska a nagyobbik legény az apjának.
Hol a jány?- kiáltott vissza az apja.
Ferkó hátravitte a verömbe, ahogy mögbeszéltük.

Ferkó ballagott már visszafelé egy kapával a kezében, és oda állt a apja mellé, úgy nézték, hogy ugrálnak lefelé a katonák. Mind betódultak az udvarra. A kutya majd eltépte a láncát, olyan vadul ugatott.
Drasztvujtye! - szólt oda nekik az elől álló katona, ő tűnt a legidősebbnek, a többi szinte gyerek volt. János gyorsan felfogta ,hogy most neki köszöntek, hát lekapta a kalapját és viszonozta.
Adjisten maguknak is.
Kleba ? - kérdezte, és a szájára mutatott az orosz.
János intett és bevezette a házba, az összes katona követte őket a hosszú folyosóra, alig fértek el. Megmutatta a padon fekvő hatalmas kenyereket. Benyúlt a pad alá és kiemelt egy kanta tejet is, és letette az orosz tiszt elé. Az elégedetten rá vigyorodott. A katonák közben egy szempillantás alatt széttéptek egy egész kenyeret, adogatták egymásnak a darabokat, majd szép sorban mindegyik meghúzta a tejeskannát, mint a pálinkás butykost. Ezzel már meg is történt a beszállásolás. János kapkodta a fejét, mert amerre nézett, mindenhol katonát látott. Sürögtek, forogtak, belakták az egész tanyát. Csirkét kergettek, tojást kerestek, krumplit főztek, sőt a borospincét is megtalálták, de nem mertek lemenni, mert forrt a must.
Kisanna ezalatt lapult a verembe, hallotta a kutyaugatást, a tank zaját, az oroszok hangoskodását. Nem mert kibújni aznap, este hátraosont a bátyja egy kis kenyérrel tejjel, hogy ne éhezzen.
Már több napja etették az éhes sereget, és szinte mindent felfaltak, de sehogy sem akarózott nekik az indulás. Már az összes csirkét megfőzték, a tyúkokat kezdték kergetni. Két szép süldő malac is a gyomrukba vándorolt. Jánosnak nem nagyon tetszett, hogy a katonák nagyon otthon érzik magukat, már a földekre is kimászkálnak, pedig ott nincs más csak a betakarítatlan tengeri. Egyik nap látja, hogy az egyik kiskatona, gyöngyös tojásokat hoz a sapkájában, és a többiekkel megosztva megisszák azokat. A fenében, ezeknek nem elég a benti ennivaló, morgott magában. Attól félt, hogy meglátják a jányt, mert néha annak is ki kell bújni a veremből.
Kisanna valóban kibújt reggelenként és az alacsony kerítésen átugorva a kukoricásba ment a dolgát végezni, és gyöngyös tojást keresni, mert ő is éhes volt, hiszen óvatosságból, csak ritkán hozott a bátyja ennivalót. A nap többi részét a szalmazsákon töltötte jól betakarózva, mert igencsak hidegre fordult az idő. Az összes szórakozása az volt, hogy a macskával játszott unalmában.
János gazda igencsak várta, hogy a felszabadítók odébb álljanak, mert látta , hogy ha még maradnak, nem marad se újbor, se állat a tanyában, mert mindent elnyel a katonagyomor. A munka sem úgy ment, ahogy kellett volna, a kukorica lábon állt, pedig nyakukon volt tél, pár nap és itt a november, reggelenként fagyott már. A jány miatt is aggódott, mert hideg van éjszaka a veremben, hiába van három pokróc vele. A legnagyobb félelme az volt, hogy rátalálnak. Mennél tovább maradnak, annál nagyobb az esély erre.
Kisanna unta magát, egyre sűrűbben osont ki a kukoricásba tojásért. Egy ködös reggel épp a tojásokat szedte fel a homokból, amikor felnézett és két csizmás lábat látott maga előtt. Halkan sikkantott egyet, minden ízében remegve felegyenesedett, és egy ferdeszemű, fiatal kiskatona nézett vele szembe. Mindketten megrettentek. Kisanna hirtelen hátra perdült és futásnak eredt eldobálta a tojásokat.
A katona rákiáltott: sztoj! Igyi szudá!
Lányka ugyan nem értette a felszólítást, de megállt, és félelemmel nézte, ahogy a katona közeledik felé. Torkában dobogott a szíve, de nem mert futni. Mellé érve a kis orosz megsimogatta a fejét, és kisietett a kukoricásból. Kisanna tépelődött, hogy most visszamenjen e rejtekhelyre, vagy induljon el az ellenkező irányba, mintha a szomszédból jött volna csak át. Az utóbbit választotta, mert nem akarta felfedni a jó kis bújóhelyét. Már delelőn volt a nap, amikor bekúszott a verembe, de még most is remegett a lába. Elmélázott a találkozáson, és arra jutott, hogy nem is emberevők ezek a szovjet katonák, biztos csak túloznak az emberek. Lám nem is történt baja, és nem látszott fenyegetőnek a katona.
Semmi nem tart örökké. A katonák cihelődni kezdtek egy reggel, de vinni akarták a tehet és a lovat is. János gazda kérlelte őket, hogy hagyják itt őket, mert az úton fedél nélkül elpusztulnak az állatok, de azok nem sokat törődtek vele. Bement a fiúkkal a tisztaszobába, mert félt, hogy elhurcolják valamelyik fiát, és ott várták, hogy elmenjenek végre. Már sötét este volt, mire csend lett a tanya körül. János gazda kiosont az udvarra és becsukta a nagykaput utánuk. Félve benézett a lóistállóba és megnyugodva látta, hogy itt hagyták a lovat és a tehenet is. Boldogan ment fel a házba, és kiküldte a fiukat a húgukért. Megnyugodva leült a padkára , hátát nekitámasztotta a hideg kemencének. Megmentettem a családom, gondolta elégedetten. A kukoricát betakarítjuk, maradt egy kis krumpli a veremben, liszt is maradt egy kevéske, mert eldugta, majd csak kihúzzuk tavaszig.
Hirtelen kivágódott a bejárati ajtó, és két fiú szinte egyszerre robbant be a szobába sírva. Gyűjjék idösapám, mer nagy a baj! János gazda hanyatt homlok rohant a fiai után hátra a kert végébe a veremhez. A gyenge, táncoló gyertyafényben elhűlve nézte az ő szeretett kislányát, aki hanyatt feküdt a szalmazsákon vérbe fagyva.
János gazda szidta az Istent, az egész rohadt világot, szórta átkait a katonákra, akik nemcsak megbecstelenítették az ő kicsi lányát, hanem agyon is lőtték.
Átkozott háború! Remélem mind megdöglötök! - kiáltozta az éjszakába.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-08-05 15:55:09

válasz Mukli Ágnes (2012-06-18 11:17:21) üzenetére
Köszönöm Ágnes a meleg szavakat. Szeretettel Ibolya.
Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1454
Időpont: 2012-06-18 11:17:21

Kedves Ibolya
Nagyon jól írsz. Máskor is megkeresem a novelláid.
Szerettel üdvözöllek : Ágnes
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-06-18 00:44:34

válasz Finta Kata (2012-06-16 21:46:03) üzenetére
Kedves Kata egy új történetet írtál le most itt nekünk. Igen, a háború, az háború, sérül benne minden ember. Szerencsére most béke honol Európában, de mindig vannak háborúk valahol a világban. Elolvasom a te történeted. Köszönet ezért a hosszú kommentért. Szeretettel Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-06-18 00:40:32

válasz Krómer Ágnes (2012-06-17 19:17:07) üzenetére
Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-06-18 00:39:25

válasz Haász Irén (2012-06-17 17:23:08) üzenetére
Kedves Irén az édesanyámék nem a tanyán bújtak el, hanem az anyai nagynénémhez mentek Tömörkénybe, ott a faluban biztonságosabb volt az élet.
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3264
Időpont: 2012-06-17 19:17:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!

Régen olvastam hasonló történetet. Érdekes és tanulságos volt.

Szeretettel: Ági
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3380
Időpont: 2012-06-17 17:23:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Jega (2012-06-16 18:54:04) üzenetére
Drága Ibolya,
remélem, az édesanyádéknak azért semmi baja nem esett akkor...?!
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3380
Időpont: 2012-06-17 17:20:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata,
nem kétlem, amiket mondasz, én azt szerettem volna kifejezni, hogy a gyilkolászás nem volt tipikus, általános... Lehet, hogy megesett, de elszigetelt esetként. A karórákról tudunk, és arról is, hogy sokan szereztek élelmet a falvakban. Ne felejtsük el: mi ellenség voltunk! Ugyanakkor adtak is, a gyerekeket pedig még a legelmaradottabb, legegyszerűbb tatár stb. katonák sem bántották, akiket a távoli Szibériából soroztak be az otthonukból és hoztak ide harcolni.
Kíváncsian várom a Te naplódat is!
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12554
Időpont: 2012-06-16 21:46:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
annyira megijedt az illető, hogy gyorsan messzire hajította, azt hitte, valamilyen robbanószer!
Kivétel is volt köztük, mert karácsonykor a szomszédunkban elszállásolt tiszt egy katona női orvossal úgy jelentette be nálunk még délelőtt, mint békében volt szokás, hogy "tiszteletét kívánják tenni nálunk, estefelé meglátogatnának!" S ezek úri módon viselkedtek.
Amikor elmentek, sajnos, ferde-szemű tatároknak befagyott a tankjuk a határban, minket a falut, a környéket is, hetekig rettegésben tartották.
Erről szóló rövid naplókivonatomat most fölteszem (Címe: Borzalmak éjszakája), okulásul érdemes elolvasni; nem kitalált történet, eredeti naplóm megvan róla, ami sok mindenről tanúskodik.

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12554
Időpont: 2012-06-16 21:43:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Én pedig elhiszem, s tudom, hogy ilyenek megtörténtek, mert én is átéltem. Bármilyen hihetetlen, napirenden voltak front idején hasonló szörnyűségek. Már dolgoztam, nem felejtettem el, miket műveltek, ezért soha ki nem ejtettem volna a számon, hogy "felszabadítottak." (Jobban illett rájuk, hogy megszabadítottak mindentől!) Menekültként kerültünk a szülőfaluban, s ott éltük át a front minden borzalmát. Első nap a faluból összeszedték az összes órát (és mindent, amit találtak). Az egyetlen kis zsebóránkat leakasztották a konyhaszekrény oldaláról. Később a front idején többen behúzódtak a lakásba, s a kamrában, a földön ülve kártyáztak, egyiküknek fölhúzódott lábszárán a nadrág, s bokától térdig csupa karóra volt fölcsatolva... Akkor történt (annyira nem ismerték még az órákat sem), hogy egy fölhúzott vekkert zabráltak valahol, s amikor elkezdett csörögni,
Folytatom.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-06-16 18:54:04

Kedves Irén nem estem bele a ma divatos csapdába, bizony én azt is írtam, hogy a katona az katona, mindegy milyen náció. A németek sem voltak különbek, de az én nagyapám tanyáját oroszok gyújtották fel, és ők vittek el minden élelmet, és az édesanyáméknak előlük kellett elbújniok. A háború, az háború és mindenki vesztes lesz lesz benne. Hitler rémtetteit nem kisebbítik az orosz katonák túlkapásai. A huszadik század ezért lett véres század.
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3380
Időpont: 2012-06-16 17:10:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Bocs, ez kimaradt: ...Olvastuk, hallottuk, hogy vezetőik keményen visszafogták őket rablás, erőszakoskodás tekintetében...
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3380
Időpont: 2012-06-16 17:08:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya,
kicsit úgy érzem, beleestél abba a csapdába, hogy a most divatos felfogás irányította novellád végét. Ma sokan igyekeznek kígyót -békát kiabálni az elmúlt hetven évre, de mi, akik éltünk benne, tudjuk, hogy ez nem igaz. Az oroszok bejövetele valóban felszabadítás volt, a nyilasok és a németek rémtettei nem hasonlíthatók össze az orosz kiskatonák tetteivel, akiknek mi mellesleg ellenségei voltunk, hisz megtámadtuk őket, saját hazájukban... Olvastuk, hallottuk, hogy vezetőik keményen visszafogták őket rablás, és arra is gondolok, hogy amikor szegény kétszázezer magyar katonánkat a Donhoz hajtották, ők sem viselkedtek ám szebben...! Mint bármely katonaság egyébként...
Csak háború ne legyen, soha, sehol!!!
Ilyen eseről nem hallottam egyébként. Ami nem jelent semmit, de még Polcz Alaine híres könyvében sem öltek, "csak" erőszakoskodtak némelyik nővel...
Kár, hogy ezt a véget választottad.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5203
Időpont: 2012-06-14 01:07:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Ebben a témában már régen nem olvastam novellát. Nincs még egy katonai erő a történelemben, amelyről annyira ellentmondásos kép él a köztudatban és a történetírásban, mint a szovjet Vörös Hadsereg. Volt diadalmas és volt siserahad. Volt hős és felszabadító, de volt brutális, barbár horda is. A megítélés gyakran attól függött, milyen személyes élmény fűződött a szóban forgó hadsereg katonáihoz.
A Vörös Hadsereg katonáinak viselkedését befolyásolták a németek és szövetségeseik által velük szemben elkövetett atrocitások. Az ebből fakadó bosszúvágyat ráadásul 1944 végéig, a hivatalos politika is szította. Alkotásodban jól érzékeltetted, hogy a Vörös Hadsereg katonái, vagy legalábbis egy jelentős részük mély és korántsem mindig pozitív nyomot hagytak egykori ellenségeikben és az általuk megszállt területek lakosságában.
Egyébként egyik náció katonáiban sem lehet soha megbízni!
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-06-14 00:35:52

Köszönöm Ida és Selanne az olvasást. Ez a történet fikció, de van valóság alapja. A nagyapám tanyáját felgyújtották az oroszok, és az édesanyámnak a húgával egyetemben bujkálni kellett amikor bejöttek az oroszok.A katonasors és a háború borzalma megváltoztatja az emberek viselkedését és a morálját. Jó lenne, ha nem lenne háború, de mindig van valol a világban, most Szíriában dúl a borzalom.
Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6737
Időpont: 2012-06-13 21:59:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Beleborzongtam, kedves Ibolya, s közben elgondolkoztam, vajon mikor jönnek rá az emberek, hogy a háborúnak csak vesztesei vannak. Talán soha? Hiszen a háborúk tovább dúlnak, szünet nélkül...
Nagyon felkavart az egyébként remek írásod.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8298
Időpont: 2012-06-13 14:25:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Meglepődtem volna, és egyben meg is könnyebbültem volna, ha azt a kislányt érintetlenül hagyták volna, az Oroszok. Borzalmas, és kegyetlen... kiszakadt belőlem egy sóhaj.
Megrendítő írás.

Szeretettel:Marietta

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Díjat kapni egy üres színházteremben című alkotáshoz

Dorothy alkotást töltött fel Számoló címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Füzetlapok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Füzetlapok című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) megbomlik a békés együttlét című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Nem kell túlélni az urat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)