Böbi harmadik gyerekként született egy szegény parasztcsaládba. Keserves idők voltak azok. A kevés étel, a pénztelenség sok egyszerű lelket felemésztett.
Böbi egy nap arra ébredt, hogy már nem az az otthona, ami eddig, már nem az az anyja, aki eddig. Böbit "elajándékozták" egy kissé tehetősebb rokonnak, akinek nem volt saját gyermeke. Böbi ekkor 10 éves volt. Kedves, aranyos kislány, aki mindig mosolygott, sosem panaszkodott a sok tanyai munkára, ami az új otthonában hárult rá - anyám így mesélte.

És itt megállok egy kicsit (a fejlődésben is kissé, talán), és belegondolok a mába: a lányom épp 10 éves. Kedves, aranyos, mosolygós kislány. Sokat segít itthon, igen Itthon. Én, mint az édesanyja, azt gondolom, bárhová vethet a sors, a lányomnak (s persze a fiamnak is) ott az otthona, ahol én vagyok. Szülőanyjaként elképzelhetetlennek tartom, hogy ne az én kezeim alatt nőjön fel, és belesajdul a szívem, ha arra az egykori anyára gondolok, aki odaadta a lányát egy gyermektelen párnak. El sem tudom képzelni, mi játszódhatott le a fejében, a szívében, mikor látta elsétálni a lányát a szülői háztól. És ha a tíz éves Böbére gondolok? Összefacsarodott szívvel bámulok magam elé. Mert amit az a gyermek akkor érezhetett, arra nincsenek szavak.

Böbe 18 éves koráig szorgosan segített új szülei tanyáján, de édesanyját is látogatta, mikor a tanyáról bement a faluba. Mikor nagykorú lett, fejet hajtva ment férjhez a már kiszemelt szomszéd gazdához, aki "természetesen" öregebb volt nála. Nem volt rossz a házassága, két gyermeket neveltek fel párjával, mégis hiányérzet marad bennem, ha rá gondolok. Úgy érzem, nem nyílhatott ki a virága teljes pompájában. Nem pallérozhatta elméjét, nem ismerhette meg a nagyvilágot. De remélem, a saját kis világában boldog volt, ha két saját gyermekére nézett.

Böbi meghalt, ma temették. Ma ismertem meg a történetét, s nem szeretném, ha ez is a sírba szállna vele, mert kell, hogy maradjon egy parányi emlék egy olyan ember után, aki életében oly sok terhet cipelt, amire a mai ember már képtelen lenne. Nyugodj békében Böbi.