HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49218

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: GrigorIllyanichFeltöltés dátuma: 2016-02-09

Marion

Egy éles csipogás szakította félbe a férfi alvását. Az ébresztő funkció aktiválódott a karóráján. Kapkodva nézte át a
holmiját az ideiglenesen lemezekből és hulladékokból összetákolt menedéke alatt. A réseken a felkelő nap sugarai
szűrődtek be.
-A francba, késésben vagyok! - mérgelődött.
Közel a negyvenes éveihez járó férfi, már nem olyan fürge, mint azelőtt. Arcára fáradtság és kétely ült.
Iparkodva nézett bele hátizsákjába, valami fontosat keresett. Mihelyt a kezébe akadt a tárgy, azonnal megnyugodott.
Elmosolyodva a tégely üveglapját simogatta. A kapszulában egy csecsemő aludt, a tároló tele mesterségesen előállított
folyadékkal, ami az anyaméh belsejének környezetét helyettesítette.
Ez a csecsemő az utolsó ember ezen a vidéken. A küldetés szerint a kikötőben egy hajó fog érte jönni, hogy elvigye az
emberiség utolsó reménységét. Már csak ő maradt, hogy teljesítse a feladatot. Az adó vevő készüléke még mindig
süket, tehát a hajó még messze van. Óvatosan visszahelyezte a tégelyt a táskába, majd magához vette a pisztolyát.
A menedékből kifelé tántorogva rápillantott a kezére. Az eljegyzési gyűrűjét előző nap vesztette el, még látszik a
nyoma. Idegen érzés volt számára. Sosem vette le a gyűrűt. Azonban előző este a menekülés közben elhagyta.
Immár a gépek uralják ezt a vidéket. Némelyik lánctalpas robosztus masina, fülsüketítő zúgással jelzik, hogy közel a
vég. Akad azonban humanoid fajta is. Két lábon járnak, minden végtagjuk az emberéhez hasonló funckiót tölt be.
Ezek veszélyesebbek. Létrát és lépcsőt másznak, kezeikkel bármilyen tárgyat képesek fogni.
A környéken mindenütt holttestek és lerombolt házak szürkítették el az egykoron virágzó kikötővárost.
Már nem maradt semmi, amiért az embernek megérné itt maradni.
Amióta elindult az óvóhelyről, ezek a gépszörnyek keserítik meg a mindennapjait. A csapat minden tagja halott, kivéve
őt. Nem is lehetett másképp, hiszen őt kislányának reményekkel teli jövője éltette. Nem a küldetés miatt vigyázott a
tégelyre és nem is az emberiség szebb napjainak reménye hajtotta, sokkal inkább az, hogy tudta, a saját lánya alszik
abban a kis tárolóban.
Nevet még nem adott neki, az anyjával együtt szeretné ezt megtenni, azonban ő a hajón van, ami ide tart.
A génmanipuláció volt az egyetlen esély arra, hogy ebben a környezetben, ezen a levegőn megszülethessen egy új élet.
A férfi gyorsan átfutotta gondolatait, majd sietősen távozott a rögtönzött otthonból. Magas a páratartalom, ezért
nehezebben vette a levegőt. Sajnálta, hogy már nem fiatal és kevesebbet edzett, pedig most hasznát venné. Fényes
nappal kellett mozognia. A robotok látnak a sötétben is, viszont ő nem. Gondolta, ha már őt látják, akkor neki is
szüksége lesz a jó fényviszonyokra. Talán a hőérzékelőjük is összezavarodik a nappali hőségben. A kikötő alig egy
kilóméterre volt tőle, azonban a romos épületek és hulladékok az útját állták. Néhol nagyot kellett kerülnie, hogy
tovább haladhasson.
A roncsok között sétálva megpillantott egy humanoid robotot, amely éppen átfésülte a terepet. Az összes gép őt kereste,
ezért óvatosan kellett közlekednie. A törmelékek között nagyon jól tudta magát álcázni, nem voltak olyan fejlett
szenzoraik, mint ahogy várta, ezt már volt ideje megvizsgálni. Mielőtt sikerült volna köddé válnia, a rádiója megszólalt.
Recsegő hangon bár, de értette.
-Greg...ott vagy?
-Amanda!
Hibát követett el, amikor válaszolni próbált. Neki is eszébe jutott, de már későn. Azonnal kikapcsolta a készüléket,
majd a robotra pillantott. A szörnyeteg is észrevette őt, ezért futásnak eredt, közben a fegyverét kibiztosítva fürkészte
az utat. Az üldöző is nyomban élesítette rohampuskáját, majd a férfi után eredt. A robotnak nem esett nehezére futás
közben lőni, bár ígyis sikerült elvétenie a célpontját. Greg igyekezett úgy futni, hogy sose legyen egy vonalban a
robottal, nehogy eltalálja. A golyók szikráztak körülötte, mikor a törmelékekbe csapódtak. Egyre nehezebbnek érezte a
lábait, hiszen a hőség és a pára nagyon megviselte a szervezetét. Az üldözés zajait egy kürtszó szakította félbe.
Egy hajókürt hangja volt az. Ebből tudta, hogy a hajó közel van, de nem lankadhat a figyelme, koncentrálnia kell.
Mikor kiért egy összedőlt ház romjai alól, előhúzott egy jelzőfényt. Elcsavarta a fejét, majd eldobta néhány méterre
maga elé. Úgy tűnt, kiért a partra, a víz és a vaskorlátok jelezték, hogy jó helyen jár. A szerkezet rikító piros füstöt és
kissé kellemetlen kénes szagot árasztott magából. Nyomban odarohant a korláthoz, hogy szemügyre vegye a tengert.
Már szabad szemmel is látta a hajót, minek látványa ismét megtelítette élettel. Úgy tűnt, lerázta a robotot, nem tudott
átkúszni a törmelékek alatt, ahova ő könnyedén befért. Bekapcsolta a rádióját, majd pillanatokra rá meg is szólalt.
-Greg, itt vagyunk. Látjuk a jelzőfényt.
A férfi nyugtázta és integetni kezdett a hajónak. Alig egy percen belül oda is ért a parthoz, de nem tudott kikötni, mivel
egy part menti sétány volt. Nem dokkolásra tervezték, csak nézelődni. Greg megpillantotta a nőt, akire egész idáig
gondolt, a nőt, akinek képe életben tartotta a pokolban. A hajó olyan közel állt meg, amennyire csak tudott, de még így
sem volt olyan közel, hogy átléphessen a fedélzetre. Levette a táskát a válláról, majd közölte, hogy óvatosan át fogja
dobni azt. Stabilan beállt a dobáshoz, majd lendített a karján. Mielőtt elengedhette volna, egy éles hang ütötte meg a
fülét. Érezte, hogy nem a hang miatt kell aggódnia. Sokkal inkább a mellkasából kicsapódó lövedék miatt, ami távozás
után a hajó oldalába csapódott. Azonnal a földre esett, a táska pedig még a korláton belül landolt.
A hasító fájdalom ellenére sikerült bekúszni egy kisebb törmelék mögé, ami némileg megvédte az elkövetkezendő
néhány golyózáportól. A hajóról is viszonozták a tüzet, de mindenki tudta, hogy ez nem mehet így tovább.
A csecsemőt fel kell juttatni a hajóra, de az egyetlen ember aki eléri, lövést kapott és a földön fekszik.
Greg egyre nehezebbnek érezte a testét és a levegővétel is fájdalmasabbá vált. Elővette pisztolyát, majd felült a fedezék
mögött, hogy kilásson. Észrevette a robotot, ami idáig üldözte. Megpróbált célozni, majd néhány lövést adott le a robot
fejére, de a lövedékek csak szikrákban pattantak le a páncéllemezről.
-Baszd meg!
Elhajította a fegyvert a célpontja irányába, ami éles kongással ütközött a testének. Visszafeküdt, majd szemügyre vette
a sebét a mellkasán. Rendkívül csúnya seb volt, próbálta elszorítani, de csak folyt belőle a vér. A korlát hézagain
keresztül megpillantotta Amanda kétségbeesett arcát. Ekkor tudta, hogy nem szabad feladnia. Az utolsó reményük az ő
kezében van és csak neki van esélye változtatni a jövőn. A férfi arcára mérhetetlen kín és fájdalom ült. Minden egyes
mozdulat közelebb juttatta a halálhoz. Lassan oda vánszorgott a táskához, majd belemarkolt a pántba. Magához húzta,
majd belenézett. Már nem maradt elég ereje, hogy az egész táskát elhajítsa, ezért kivette belőle a tégelyt.
Hirtelen eloszlott minden fájdalom az arcáról és csak a kicsiny csodára összpontosított.
-Apunak sajnos mennie kell, úgyhogy neked kell vigyáznod anyura - mondta magában.
Erőt vett magán, majd feltápászkodott.
-Hiányozni fogsz.
Azzal eldobta a tárolót, majd erejét vesztve ismét a földre zuhant. A tompa puffanásból tudta, hogy sikerült elkapni a
tégelyt. A gondolattól megkönnyebbült és lehunyta a szemét. Azonban korántsem tudhatta le ennyivel a dolgot.
Hallotta, ahogy a hajó motorja felbőg és elindul. Nem bánkódott. Tudta, hogy nem tudna átjutni a hajóra.
De nem is ez volt a legfontosabb számára. A sűrű lövöldözésben még hallotta, ahogy a nő hisztérikus sikoltásba kezd.
Az ő nevét kiáltotta. Próbált ellenkezni az indulás ellen, de hiába. Azonban ez már nem számított. A hajó távolodott, a
kiáltozás is egyre halkult.
A rádiója ismét recsegő hangot adott.
-Greg? Sajnálom...
Magához vette, majd ő is beleszólt.
-Ne sajnáld, szivem. Minden rendben lesz.
Mindketten tudták, hogy egyáltalán nem lesz rendben. A gyermek apa nélkül nő fel, ő pedig semmit nem tehet ellene.
-Mi legyen a neve? - kérdezte Amanda csalódottan.
Hallotta a keserves zokogását, ezért nem akart csalódást okozni.
A férfi hirtelen semmire sem tudott gondolni. Túl nagy volt a hangzavar körülötte és túl gyengének érezte magát.
Azonban támadt egy ötlete. A korlátba kapaszkodva felhúzta magát a perem fölé, majd körbenézett. A robotok teljesen
körbevették őt. Vörös szemeikkel őt fürkészték és vártak az utolsó mozdulatára. Utoljára a hajó irányába nézett, hogy
szemügyre vehesse.
-Azt hiszem, tudom - felelte a rádióba.
Minden hajónak van neve, amit az oldalukon tüntetnek fel. Homályosan látott, de sikerült kivennie a foltokból egy
igazán szép nevet. Abban a pillanatban az volt a világ legszebb neve.
-Marion...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2016-02-07
Összes értékelés:
14
Időpont: 2016-02-09 13:16:51

válasz Selanne (2016-02-09 12:26:03) üzenetére
Köszönöm a pozitív visszajelzést!
Igen, serényen pakolom majd őket, persze napi szinten, hisz nem tehetem, hogy többet mutassak :D Addig is türelem.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
Időpont: 2016-02-09 12:26:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Óhh! Nagyon tetszett ez is, csak pakolászd ide fel, még általad megszeretem ezt a műfajt.

Egyébként jól előre látni az időben tehetség, és erős fantáziálás kérdése, hát ebben remekelsz ahogy látom. :)

Ami majd a valóság lesz, nem biztos hogy messze , persze attól függ, kinek mennyi az, az idő.

Szeretettel: Selanne
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2752
Időpont: 2016-02-09 11:50:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ismét ezt írom, hogy üdv a fedélzeten.
:)
Üdvözlettel: eferesz

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Ennyi volt címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Szem Eszkör alkotást töltött fel Akarom (5/5) címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)