HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2016-03-26

Az öltöny 9. fejezet

9. fejezet

- Leszállsz velem? - kérdezte Kinga.
- Hol vagyunk? - nézett körbe Péter. - Persze, hogy leszállok. Szerintem úgy illik, hogy ha érted jöttem, akkor haza is kísérjelek.
- Korán van még, csak egy óra múlva kellene haza érkeznem. - nézett az órájára Kinga.
- Nem fognak megszidni, mert korábban jöttél.
- Az biztos, de ezt a plusz időt kihasználhatnák. - válaszolta talányos mosollyal Kinga.
Péter ránézett, és rossz előérzete támadt. Ha így nézett, akkor mindig belerángatta valamibe, ami általában rosszul sült el.
- Mit találtál már megint ki?
- Semmi rosszat, csak sétáljunk még egy kicsit.
- Jó. - egyezett bele Péter. Egy kis sétából talán nem lesz baj - gondolta.
Szótlanul bandukoltak egymás mellett a keskeny járdán. Péter még nem tudta elfelejteni Évát. Kinga érezte, hogy most jobb, ha nem szól. Negyed óra séta után, ahogy tisztult a fejében az Éva okozta köd, eszmélt rá, hogy ismerős a hely ahol járnak.
- Tudtam, hogy nem szabad belemennem ebbe a sétába. - állította meg Kingát, Péter. - Már megint nyomozol, és engem is belerángatsz.
- Nem rángatlak semmibe, csak körülnézünk, aztán haza megyünk.
- Jó, de nem csinálsz semmi hülyeséget. - válaszolta Péter, de a rossz előérzet, görcsbe rántotta a gyomrát.
- Azon a kis utcán a ház mögé tudunk kerülni. - mondta Kinga, és már húzta magával Pétert.
- Minek? - kérdezte, és nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy baj lesz belőle.
Pár kanyar után, azt vette észre Péter, hogy a megfigyelt ház hátsó kertjében vannak. Szólt volna Kingának, de nem mert. Ha van, valaki a házban meghallhatja ebben az éjszakai csendben. Kinga elengedte a kezét és gyors léptekkel a házhoz osont. Péter már tudta, miért érezte, hogy ebből baj lesz. Vissza egyedül nem fordulhat, ezért a két rossz közül a rosszabbat választva, követte Kingát, aki, már a pinceablak előtt térdelt. Be volt deszkázva, de a réseken erős fény tör utat magának az éjszakába.
- Látsz valamit? - súgta Kinga fülébe.
- Igen, nézd meg te is. - állt fel Kinga, hogy helyet engedjen Péternek.
- Koszos lesz a nadrágom. Mit szólnak a kölcsönzőben?
- Nem kell letérdelned, csak guggolj le, akkor is be tudsz nézni.
Hiába talált volna ki bármit, úgyis be kell nézni. - gondolta Péter - Leguggolt, de benézni, már nem tudott.
- Álljon fel azonnal. - hallotta a háta mögül a felszólítást.
- Menekülj! - kiáltotta Kinga, de folytatni nem tudta, mert hátulról elkapta valaki és erős kézzel befogta a száját.
- Még egy hang, - hallotta közvetlen a füle mellől. - és meghalsz.
Péter, ahogy megfordult, felismerte Kinga fogva tartóját. Őt látták, amikor erre sétáltak első alkalommal, mikor Kinga megmutatta a neki a házat.
- Engedje el azonnal. - kiabált Péter, és megpróbált félelmetesnek tűnni, nem sok sikerrel.
- Miért? Ha nem akkor mi lesz.
- Megyek és hívom a rendőrséget. - válaszolta Péter, és bele sem gondolt, hogy ilyenkor, hova menne.
- Nem mész te sehova. - hallotta a mondatot a háta mögül.
Mozdulni már nem tudott, mert a hanghoz tartozó valaki elkapta a csuklóját, és úgy hátra csavarta, hogy felszisszent a fájdalomtól.
- Hova vigyük őket? - kérdezet a kigyúrt, a később érkezőtől.
- Vigyük őket a pincébe. - hallotta a választ a füle mellől Péter.
Kingának alig érte a lába a földet, úgy cibálta a pince felé a fogva tartója. Péter sem mindig úgy lépett, ahogy szeretett volna, mert őt is erősen cibálták, hátra csavart kezénél fogva. Hamarosan a pincelépcsőn találták magukat. Alulról erős fény világította meg a lejáratot. Az utolsó két lépcsőt átrepülte Péter, mert akkorát lökött rajta, fogva tartója. A lendülettől két térdén landolt a pince földjén. Felállt, és bánatosan megjegyezte.
- Ezt, nem kellett volna, koszos lett a nadrágom.
Lehajolt, és próbálta lesöpörni a térdére ragadt nedves földet. Befejezni nem tudta, mert hátulról lerántották egy rozoga fa székre. Kingát is oda cibálták, és egy másik, hasonló állapotú bútorra ültették közvetlenül Péter mögé.
- Kötözd meg őket. - kapta a parancsot a kigyúrt, akin látszott, hogy nem a gyors észjárása miatt alkalmazták.
- Mit csinálunk velük? - kérdezte.
- Felhívom a főnököt, és megkérdezem, - válaszolta a kevesebb izomzattal rendelkező. - de gyanítom, hogy itt nem sokáig tarthatjuk őket.
Kinga szája már nem volt befogva, mégsem szólt egy szót sem. Feszülten figyelt mindent, ami körülöttük történik. Folyamatosan a menekülés lehetőségén gondolkodott. Ellenállás nem tanúsított, abban bízva, akkor talán nem lesznek velük olyan durvák.
- Kik vagytok? - kérdezte tőlük a kigyúrt.
- Nem látod? Sherlock és Watson a magánnyomozók. - jót nevetve tréfáján, benyúlt a zsebébe, és elővette a telefonját.
- Én Bond vagyok, James Bond. - méltatlankodott Péter.
- Kit érdekel? - rántott egyet a kigyúrt a kötélen, amivel egymáshoz kötözte őket.

- Főnök, van egy kis gondunk. - jelentkezett be a telefonba a "kisfőnök". - rövid szünet után folytatta. - Van két betolakodónk, de szerencsére, Zolival lefüleltük őket.
- Károly, hülye vagy? - méltatlankodott a kigyúrt, akiről Kinga jelenleg csak virtuálisan létező noteszába már bekerült a feljegyzés, hogy Zolinak hívják. A következő sorba pedig bejegyezte, a másik fogva tartó nevét is. Károly.
- Most elárultad az enyémet is. - vette le a füléről egy pillanatra a telefont.
- Sajnos már tudják a nevünket is. - szólt ismét a mobilba.
- De főnök... figyelte az elhangzó mondatfoszlányokat Kinga. ...erről az elején nem volt szó... én nem bántottam még soha senkit... Zolinak is csak az izmai félelmetesek.
Nem tudta befejezni a telefonálást, mert hatalmas robajjal beszakadt a pinceajtó és fülsiketítő kiabálással rohant be két egyenruhás rendőr.
- Rendőrség, mindenki feküdjön a földre, fegyvereket ledobni. - hallotta a kiabálást Péter, és Kinga.
Zoli, és Károly meglepetésében, már hasra is vágta magát, és mindketten kiabáltak.
- Nincs nálunk fegyver, ne bántsanak. - emelték fekvő helyzetben magasra a kezüket, a megadás jeleként.
A két rendőr begyakorlott mozdulatokkal másodpercek alatt megbilincselték mind a kettőt, de felállni nem engedték őket.
- Őrmester, vegye el a telefont tőle, - szolt Kinga a rendőrnek. - most beszélt a főnökükkel, lehet, hogy még vonalban van.
- Már megint te vagy? - nézett rá a rendőr. - mondtam, hogy bízd az ügyet ránk.
- Kikötöznének minket? - kérdezte Péter.
- Csak maradjatok, úgy ahogy vagytok. - szólt a másik rendőr. - Le vagytok tartóztatva.
- Miért? - csodálkozott Péter.
- Magánlaksértés miatt. - válaszolt a rendőrök helyett Kinga.
- Te ezt tudtad? - rántotta meg a kötelét Péter. - Még is belerángattál?
- Van valaki, még a házban? - kérdezte az őrmester.
- Nincs. - válaszolta Zoli készségesen.
A két rendőr, még csak most nézett körbe tüzetesebben.
- Ez komoly fogás. - nyugtázta a látottakat az őrmester.
- Én megmondtam. - mondta Kinga szinte, csak magának. - Két hete tettem a feljelentést, de úgy éreztem, semmi nem történik, azért jöttünk ma ide. Gondoltam, gyűjtünk még bizonyítékot, hátha akkor intézkednek.
- Kislány, - fordult oda Kingához az őrmester. - azt hiszed, hogy beöltözöl egy híres magándetektívnek, magad mellé veszel egy titkos ügynök imitátort, és már meg is oldottad a bűnügyet? Nem is tudod, mekkora bajba sodortad magad, és a barátodat, aki ezek szerint, vakon, és ész nélkül követ mindenhova, komoly bajotok eshetett volna. Ezek az emberek nem riadnak vissza az erőszaktól sem. Ha mi nem figyeltük volna a házat, már 10 napja, lekötve a nap 24 órájában két rendőr idejét, és nem érünk ide időben, akkor lehet, hogy már nem éltek. Felfogtad? - nézett nagyon mérgesen Kinga szemébe.
- Éreztem, hogy ebből baj lesz. - jegyezte meg Péter.
- Fiam, - nézett most Péterre a rendőr. - férfi létedre, legalább neked lehetett volna több eszed, és visszafoghattad volna ezt a túlbuzgó lányt.
- Nem ismeri őt. - dünnyögött maga elé Péter. - Mondtam neki, hogy baj lesz ebből, de ha ő valamit a fejébe vesz, arról nem lehet lebeszélni. Nagyon féltem ide jönni, de attól még jobban, hogy mi lesz vele, ha nem jövök vele. - vallotta be Péter mindenki előtt.
Szirénázás szakította félbe a beszélgetést. Hamarosan kocsi ajtók csapódtak.
- Itt az erősítés. - állapította meg az őrmester.

Egy óra múlva Kinga és Péter, ott ültek a körzeti megbízott irodában ugyan azokon a székeken, amin a feljelentést tették. Rengeteg kérdésre válaszoltak, amíg arra vártak, hogy a szüleik értük jöjjenek.
- Lehetnétek most Kocsordon, egy cellában a két bűnözővel. Köszönjétek nekem, hogy ide hoztalak benneteket. - korholta őket az őrmester.
- Köszönjük. - mondta egyszerre Kinga és Péter.
- Kinga. - szólította először keresztnevén a rendőr. - Ha tényleg rendőr akarsz lenni, akkor jó lenne elgondolkodnod az ilyen cselekedeteken, mert a rendőrtiszti főiskolán, nem előny a felvételinél, ha valakink priusza van.
- Nyomozó szeretnék lenni. - mondta Kinga.
- Értem, de akkor is arra a főiskolára kell majd járnod. - szögezte le az őrmester. - Most úgy intéztem, hogy csak tanúként voltatok kihallgatva, és nem tettem említést a magánlaksértésről. Örülök, hogy akkor komolyan vettem a feljelentésedet, és megfigyeltük azt a házat. A telefonszám alapján, Pesten, már le is tartóztatták a főnöknek nevezett embert.
- Ismerhetem? - kérdezte Kinga.
- Nem volna szabad elmondanom, de mint leendő kollégának, annyit mondhatok, hogy igen. Az unokája, annak a nem rég elhunyt hölgynek, aki abban a házban lakott.
- Tényleg nem adták el, - mondta Péter. - jól következtettél, a megfigyeléseid alapján.

A szülők megérkezése nem volt túl örömteli, mind a ketten kaptak, már a rendőrségen komoly fejmosást. Dr. Zoltán, még Péternek is szemrehányást tettek, amiért nem tartotta vissza Kingát.
Péter apja válaszolt, helyette. - Kedves doktor úr elég rég óta ismerem a lányát, és nyugodtan állíthatom, hogy még mi sem tudtuk volna visszatartani. Ettől függetlenül megkapja Péter a megfelelő büntetést a történtek miatt.
- Ebben, lehet valami igaza, - enyhült meg a doktor. - de ne legyen olyan szigorú Péterrel. Mi elég sokszor egyedül hagyjuk a lányunkat, mert együtt dolgozunk, és örültünk, hogy van egy megbízható barátja, akivel együtt mennek, és jönnek az iskolából. Ketten nagyobb biztonságban vannak.
- És nagyobb biztonságban tudnak magánlakot sérteni. - mosolyodott el Fazekas Sándor.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2016-12-03 05:57:43

válasz inyezsevokidli (2016-12-02 10:10:28) üzenetére
Kedves Ildikó
Bíztam benne, hogy olvasod tovább. Örülök, hogy tetszik.
A további részekhez is jó olvasást.

Üdv: FJ.
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1314
Időpont: 2016-12-02 10:10:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves János!

Nagyon jó, teljesen izgalmas a történet!
Igazán élvezetes nekem.

Szeretettel:
Ildikó
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2016-04-01 08:56:08

válasz T. Pandur Judit (2016-03-31 18:50:35) üzenetére
Kedves Judit
Köszönöm, hogy megtisztelsz figyelmeddel. Örülök, hogy tetszik.
A címről az tudom mondani, hogy én úgy kezdek írni, hogy felírom a címet, és a történetet igyekszem annak megfelelően alakítani. (való színűleg ebben egyedül vagyok, és mások amikor végeztek az írással akkor adnak cimet ) Az öltönynek ebben a történetben, sokszor fontos szerepe lesz.
Azon azért gondolkodom, hogy egy alcímmel kiegészítem.

Üdv: FJ.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2016-03-31 18:50:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves János!

Nagyon élvezem a regényed olvasását, alig várom a folytatást. Most, hogy a 9. résznél tartok, arra gondoltam, hogy a címe nem valami izgalmas, talán jobb lenne egy figyelemfelkeltőbb cím. Valljuk be, hogy egy öltöny nagyon keveseket hoz lázba.
Egy ütősebb címmel talán többen is olvasnák.

Judit
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2016-03-28 11:30:02

Kedves Ylen
Köszönöm, hogy még mindig olvasod. Neked is kellemes ünnepeket.
Vedd úgy, hogy meglocsoltalak, csak így virtuálisan.

Üdv: FJ.
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1743
Időpont: 2016-03-28 10:51:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
kedves János!
Izgalmasodik! Olvasom!
Kellemes ünnepet!
Ylen

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)