HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49230

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: John von SacchiFeltöltés dátuma: 2006-03-10

A Szakadék

Hazafelé tartott, fejében kavarogtak a gondolatok. Talán érezte azt, hogy kapcsolatukban nem minden tökéletes. Sétált, bár az eső sűrűn esett. Zaklatott volt, arcát hűsítette a halántékán lecsorgó víz. Az utca végén jobbra fordult és megállt a 17-es számú ház előtt. Lábait mázsás köveknek érezte, s nem tudott erőt venni magán, hogy végre elinduljon felfelé. Csapzottan lépett be a jó öreg körfolyosós épület kapuján, máskor elszörnyülködött volna az omladozó falak, a málló vakolat láttán, de most valahogy nem érdekelte. Odalépett a postaládához, kinyitotta. Kivette a leveleket, majd felbattyogott a lépcsőn. Kutyája hangos csaholással tudatta mindenkivel, hogy gazdája megérkezett. Lehúzta cipőjét és a szobájába ment átöltözni. A konyhában egy cetlit talált:

"Ebéd a sütőben, egyél. Sietünk.
Csók: Anya."

Szedett magának, leült az asztalhoz és átnézte a leveleket:
Számla, szórólap, számla... és ekkor akadt a kezébe egy neki szóló levél. A feladó helyére csak egy vérző szív volt rajzolva.
Arrébb csúsztatta a tányért, majd villámgyorsan kibontotta a borítékot. Elkezdte olvasni miközben rágyújtott. A lány e levélben közölte vele, hogy vége. Úgy érezte, hogy kapcsolatuk az eltelt idő során kezdett egysíkúvá válni és rájött arra, mást szeret. Mérhetetlen fájdalmat és dühöt érzett.

Mérges volt azért, mert tudta nem viselkedett vele úgy, ahogy megérdemelte volna. Esténként kimaradozott, ha mégis együtt voltak beszélgetésük sivár és egyhangú volt. Egy belső hang hatására olyan érzése támadt, hogy nincs maradása. Felöltözött, majd a cetlire odaírta:

"Majd jövök."

Becsapta az ajtót és a könnyeivel küszködve lerohant a lépcsőn. Szakadt az eső. Elkezdett futni, nem figyelt semmire és senkire. Sírt. Hirtelen megállt, vele szemben egy kocsma fényei villogtak. Bement, majd miután összeszedte magát rendelt. Jó néhány felest és kísérőnek sört legurított a torkán, de ettől sem érezte magát jobban. Nem, mert gondolkodni, mert félt az emlékezés gonosz szellemétől. Ránézett a falon lévő órára, mely este fél kilencet mutatott. Fizetett, s meg - megtántorodva elindult a kijárat felé. Az összeroppanás szakadéka közel volt hozzá. Ebben az elkeseredett és ittas állapotában arra gondolt, hogy ennél rosszabb már nem lehet, és elgörbíti ezt a borzalmas estét. Belépett a diszkóba, a vibráló fények szinte blokkolták az agyát. Néhány perc múlva pár furcsa figura lépett oda hozzá. Látszott rajtuk, hogy mindjárt "elszállnak".


- Tesókám, tuti jó anyagunk van!
- Nem kell!
- Na de tényleg frankó az áru! Ettől elfelejted a világ összes gondját.

Társai e közben pörögtek, és hangosan röhögtek valamin.

- Mennyi?
- Neked három és fél ezer.

Gondolkodott, majd elvigyorodott.

- Adj egyet!
- Tessék.

A fiúk kikísérték a WC-be és voltak olyan "segítőkészek", hogy még fel is szívták neki. Belőtte magát. Néhány pillanat múlva szemére rózsaszín köd ereszkedett és szabadnak érezte magát. Ez a kellemes érzés csak pillanatokig tartott. Míg mást "bepörget" az anyag, rajta csak rontott. Képzelgett és zokogott. Kirohant a kőrútra, és lélekszakadva rohant. Forgott vele a világ és liftezett a gyomra. Egy árva porszemnek érezte magát a létezés sivatagában. Megtorpant. Szinte felkínálta magát a lehetőség, hogy végleg a feledés szakadékának mélyére vesse magát; egy híd előtt ált. Elkezdett mászni, s mikor már a híd felénél tartott az elsőnek riasztott rendőrök megközelítették őt. Az időközben összeverődött tömegből volt, aki ugrásra bíztatta. A mentőorvos és a rendőrök órákon át próbáltak a lelkére beszélni, de úgy tűnt, hogy nem lehet visszatartani az ugrástól. Megszédült, s talán ettől, talán nem, de rájött, hogy nem tud szembenézni a semmi mélyén, némán álló halál "szolgájával". Átfutott rajta számtalan gondolat, majd mégis engedett a győzködésnek. Miközben a tömeg egy emberként figyelte őt, egyre közeledett a biztonságos talaj felé.
Ismét feltört belőle a keserves sírás. Szinte másodpercek alatt már robogott is vele a mentő a korház felé.

Csak remélni tudjuk, hogy sikerül neki átvészelni ezeket az időket és abban is csak reménykedhetünk, hogy ismét megtalálja önmagát és a helyét a világban. Talán egyszer megtanul hinni az emberekben, s tud még igazán, szívből szeretni.




1999. 11. 10

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 4

Alkotó
Stratos
Regisztrált:
2007-03-26
Összes értékelés:
53
Időpont: 2012-04-13 09:21:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * *
Bizonyára jobban is meglehetett volna írni... ...De nagy a valószínűsége, hogy erre én képtelen volnék. ;)) Gratulálok!
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-25 22:54:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves John von Sacchi írásod hangulata rabul ejtett, nagyon jó a történet. Én a hibákat nem veszem észre, ha ilyen olvasmányos a novella. A hibák javíthatók. Gratulálok Jega Ibolya
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2008-04-11 10:41:42

válasz Borostyán (2008-04-10 17:05:18) üzenetére
Kedves Borostyán!

Köszönöm értékelésed. Ez a művem a korai alkotói időmből való, kiforratlansága ebből is adóthat. Nem menteni akarom magam.:)
Mint azt többször említém vala a vesszőkkel sajna hadilábon állok, próbálok eme dolgon javítani........ha sok időm lesz egyszer átgyúrom eme szösszenet is.

Köszönöm, hogy nálam jártál.

Üdv: John
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2008-04-10 17:05:18

Kedves John!
Kérésedre kicsit hosszabban elemzem írásodat:
Egyetértek az előttem szólokkal. A "Majd jövök"-től kezdődően gördülékenyebb a történet, és sokkal hitelesebb, mint az eleje, amit szerintem is kicsit összacsaptál. A végéről elhagynám az írói kommentárt. Tökéletes zárás az utolsó jelenet, ahogy a mentő robog a kórház felé.
Néhány vesszőhibát észleltem: az "és" elé kell vessző, ha két mondatot köt össze; "nem, mert gondolkodni, mert..." résznél az első mert elé nem kell vessző, hiszen az ige, bár nem túl szerencsés választás egy azonos alakú kötőszó előtt használni. A körút rövid ö-vel van; a lehetőség kínálja magát, nem felkínálja (azt a rossz lányok teszik:)); a kórház pedig hosszú ó, nyilván elgépelted:)
Hát úgy nagyjból ennyi. Alapvetően jó írás, kevés apró hibával.
Üv: Borostyán
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-07-12 10:34:07

Szia!
Véleményem, hogy az elejét nagyon elkapkodtad. Nekem nem tűnik elég drámainak ahhoz, hogy ez legyen a vége, valahogy úgy érzem, a diszkós jelenetig hamar el akartál jutni, na onnantól már minden a helyén van. Persze lehet, csak én érzem így, amúgy az írás egészében jól sikerült.
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-05-29 14:14:02

Való igaz. Erős keretbe zárt történet (mely egyszerre ereje és gyengesége is az elbeszélésnek).
A hangulfestés hibátlan. Végig éreztem, amit (véleményem szerint) éreznem kellett. Könnyű azonosulni a szereplő lelkivilágával. A szakaszok érzékletesen váltják a helyszíneket (térben, időben, realitásban és gondolatiságban).
Tömör és "semmilyen" a valós idejű kommunikáció - ez tetszett! Nagyon kifejező. Nagyon mai.

És végre, nem ugrik! Mindenkinél csak ugrálnak össze-vissza a Nagyvilágba

A lezárás nálam sem jött be annyira. Inkább eshetne ott is az eső...
Erős és hiteles írás - annélkül is az maradna. Talán erősítené is!
Üdvözlettel:

Kuvik
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
700
Időpont: 2007-02-09 23:15:36

Jó a történet, csak az nem tetszik, hogy nem hagysz igazán teret az olvasó képzeletének. Túl konkrét, túl lezárt. A végéről pedig mindenképpen kihagynám az "erkölcsi tanulságot". Azt vonja le az olvasó.
Alkotó
Regisztrált:
2006-11-05
Összes értékelés:
45
Időpont: 2006-12-11 10:24:56

Üdv.Huh.Ez kemény volt és megható.Talán ennyi elég ahoz hogy kicsússzon a talaj a lábunk alól?Sajna a a világ tele van az ilyen gyenge emberekkel.Gratula az iráshoz...nbp

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Susanne bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Csak nyíltsággal... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Hátra arc című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Mennynek angyala című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel álmatlanul címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Farsang az óvodában címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)