Ölelésem, álmok megvetett ágya,
két karom könnyű puha párna.
Az éj palástján ezüstcsillag ragyog,
két szemed fénye engem bearanyoz.

Hulló csillagoknak fényzáporában
fürdünk a szerelem édes mámorában.
Fénytakaróként gyűrűznek az éjek,
boldogan merülünk a vágyak tengerébe.

Gyere hát velem, élvezd a percet!
Érezd a szerelmem; - Lángol de nem éget!
Édes csókom ízét, két karom melegét.
álomba ringatlak; - Ne menj! Maradj még!

Engedd meg kérlek, hogy tovább álmodjak!
Ne űzd el a percet, míg karomban tartalak!
Várj még! Ne siess! Hajnali fénysugár!
Ne vidd el tőlem! A fényed bánt!