HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: ermi-enigmaFeltöltés dátuma: 2019-03-31

I s t e r

Péter úgy döntött, hogy a metrót választja. Jobb szeretett trolival utazni a két pályaudvar között, de most fáradt volt. Mire a nyugati végekről a "gyors" bedöcögött a Délibe bizony még ülni is fárasztó lett nemhogy elinduljon a Moszkva térig (neki mindig az fog maradni hiába keresztelték vissza) villamost, autóbuszt keresni. Pedig jobb szeretett a föld fölött utazni és látni a Pest-Budát. Lenyűgözte a város mindig. Nagyságával, az emberek sokaságával, épületeivel. Valaha, évtizedekkel ezelőtt három napot csak azzal töltött el, hogy gyalogolt egyik nevezetes helyről a másikra és csodálta amit látott. Ma már elég lesz a metróhoz lemenni.
A szerelvény csikorogva fékezett és röpke várakozás után már száguldott is tovább. Moszkva tér - Batthyány tér - Kossuth tér - Keleti.
A mozgólépcsőn maga mellé dobta az utazótáskát, már fáradt a keze is.
Az üzletekkel, éttermekkel, kicsi és nagyobb boltocskákkal körülvett gyalogos-térre kiérve megállt egy fornettis előtt. Kabátja zsebébe nyúlva a marok aprót kapta elő és megszámolta. Kilencszázhatvanöt forintot kóstált. Hát ez nem sok. Meglátott egy pékárú üzletet szemben és inkább odapártolt. Öt sóskifli elég lesz van hozzá egy fél flakon vize a táskában, hazáig kibírja - az még két óra.
Némi pénzének maradni kell, hogy majd a vonaton "őt" meghívja legalább egy kávéra. Már nem is sokára meg fog történni az első találkozás. Meglehet az utolsó is egyben. Net-szerelem. Van olyan egyáltalán?
Leült egy padra. Így november elején már hideg volt, de soha nem érdekelte a hőség vagy a fagy. Elviselte, mint ahogy mindent elviselt amin nem tudott változtatni.
Lassan tördelte a kiflit és minden falathoz ivott egy korty vizet. Bámulta a várócsarnok homlokzatát. Mindig megdöbbent monumentalitásán, a szigorúan megszabott vonalakon. Egy raj galamb csapott el mellette a betonra. Szinte a lábai alatt mászkáltak, várva a lehulló darabkákat. Elgondolkodva morzsolt szét egy fél kiflit és egyre közelebb dobálva a morzsákat csalta a madarakat a lábához közel. Némelyik rá is ugrott. Nem féltek, már urbanizálódtak.

Eszébe jutott egy régi emlék.
Velence, Szent Márk tér. A tér közepén állva figyelte a nyüzsgést. Nézte az embereket, találgatta ki milyen nemzetiségű. Nem csak az arcvonásukról olvashatott, de a viselkedésük is árulkodott róluk. Angol kimértség, francia könnyedség, német fegyelmezettség és persze a kelet-európai szegénység. Egy szál póló, valami agyonhasznált sportnadrág, foszladozó szandál, egy reklámsapka a tűző nap ellen. Az öltözete miatt nem engedték be a Székesegyházba, de nem gurult be ezért csak rávigyorgott az elé álló paptanoncnak és annyit mondott:
- Húzzon a "főnököd" a szaporító szervére!
Egy debella asszonyság megrőkönyödve nézett rá - mindenütt van magyar, aranyigazság - és törpe volumenű férje feje fölött rákiabált:
- Disznó! Istenkámorló - így mondta bizony - szégyentelen koldus!
Rávigyorgott a válaszában:
- Téged is ráhúzhat, ez a törpe úgyse teszi meg!
Azzal elsétált onnan. Még hallotta, hogy a nő a férjét szidja amiért nem pofozta fel őt. Még a gondolatra is elröhögte magát. Elképzelte ahogy egy sámlin állva hadonászik előtte a félbemaradt óriás.
Leült a tér közepén és nylon szatyrából előszedve a reggel a szállodából kommunizált reggeli "pótlást" enni kezdett. Nos, itt volt aztán a szemtelenség. A galambok a kezében lévő ételt is kilopták. Vállára szálltak, minden oldalról támadtak. Jobbnak látta osztozni velük. Jutalmul két emlékpöttyöt kapott a pólójára - már amit látott - lehet hátul is maradt valami emlék tőlük. Nem számított, azt nem látja.

A hideg ellenére is mosolygott a régi képeken. Ránézett a homlokzat nagy-órájára. Hat óra huszonhét perc. Negyvenhárom perc múlva indul az Ister. Akivel találkozni fog az valahová Romániába utazik egy csoporttal és lesz Csabáig több órájuk megismerkedni. Mármint személyesen, élőben ismerkedni mivel már hónapok óta beszélgettek az internet adta lehetőségek révén.

Még van idő. Sétált egyet a csarnokban. Szeretett nézelődni. A hatalmas üvegtetőn keresztül a holdat is látta, bár a belső világítás vakította. A Lotz csarnokba sétált. Sok utas nem is tudja mit lát itt. Ő csodálta. Lotz Károly és Than Mór freskói megismételhetetlen remekek, Stóbl Alajos szobrai szintén, de sok-sok egyéb is lekötötte a figyelmét. Nem értett különösebben az ipari technikához, de fel tudta mérni, hogy milyen hihetetlen munka és érték fekszik egy ekkora létesítményben.
Leült egy padra. Ivott pár kortyot és elvigyorodott, mert a gyomra megkordult: - na ez jó lesz egy randevún - nevette el magát. Sebaj, majd köhögni fog és az elnyomja a hangot - hacsak nem csók közben történik. Még ezt is megbeszélték, hogy a vonaton majd elbújnak valahova és bizony "megismerkednek" egymással. Ilyen randevúja még soha nem volt. Most lesz.

Elindult, de egy hirtelen ötlettől vezérelve megkerülte az épületet és a jobb oldali - Dunántúli vágányok - felőli pénztáraknál lépett be. Megbotlott. Lenézett és látta, hogy a saját cipőfűzőjére lépett. Leguggolt és újra kötötte. Az edzőcipő oldalán egy friss szakadás vigyorgott rá. - Na, ez is most kellett, hogy nézek ki? - Ezzel egy üvegajtóhoz lépet és mint egy talpig-tükörben nézte végig magát. Széltől kócos őszes haj, gyűrött vastag-vászon kabát, alatta nyakas pulóver, daróc nadrág (csak így hívta a farmert) és a már "bemutatott" cipő. Borzasztó volt látni is.
Megállt. A zsebébe nyúlva megcsörgette a maradék aprót és végiggondolta, hogy a vonaton mibe is kerülhet két kávé? Elég ez arra? Van esély, hogy égni fog, mert még két kávét sem tud kifizetni. Ideges lett. Tudta, hogy a partnere jól van "elengedve", vélhetően nem a turkálóban vesz magának valamit ha a régi már szétfeslik rajta. Egymás mellett nevetségessé fog válni. A net adta rejtek szétesik és a pőre valóság szétfoszlatja amit eddig ráálmodott a másik. Szabad így csalódást okozni? Szabad önmaga paródiájaként bemutatkozni?
Belesajdult a szíve. Vágyott érinteni a másikat, magához ölelni, rámosolyogni, megcsókolni, érezni a szíve dobbanását a mellén, átfonni a derekát és picit megismerni a testét is.
Így fog ez történni? Vagy csak egy semmitmondó kínos beszélgetésnek néz elébe?

Ránézett a pénztárak csarnoka végén lévő elektronikus tájékoztatóra. Az Ister után húsz perccel egy vicinális is indul haza, igaz jó másfél órával később ér oda - de jó az egy csavargónak - addig is legalább melegen lesz. Szokni kell a hideget majd, mint ahogy az éhséget is - mert újra mordult a gyomra.

Kilépett az utcára és elindult a Kinai étterem felé. Ott padok vannak az utcán és ott vár majd. Lehet cigarettázni legalább - volt még pár szál.

Egy hajléktalan ült már ott. Mellette koszos motyói több nylon szatyorban, évek alatt lerakodott koszréteg borította az arcát és a kezeit - vagyis amik látszottak belőle a megnevezhetetlen göncei között. Egy félig-teli műanyag flaskát szorongatott a kezében, tablettás bort ivott.

Rávigyorgott az emberi "maradványra", odahajolt és kikapta a kezéből a flaskát és öntötte magába a megnevezhetetlen ízű valamit. Nem ivott már alkoholt, talán évek óta, nem is szerette soha, de most kellett.
A hajléktalan belekapaszkodott a kabátjába és fröccsögve kiabált:
- Add ide te gané mocsok! Rohadt szemét tolvaj!
Ránézett. Lehetett valami a tekintetében mert a kis mocskos ember ijedten hőkölt hátra és befogta a száját. Eléhajította a maradékot és búcsúzott:
- Kuss !

Pár lépés volt a sarok. Mintha valahol máshol járna úgy lépegetett oda. Nem érezte a világot. Szatyrát ledobta, két kézzel a falnak támaszkodott előredőlve és vastag sugárban hányta ki a löttyöt, itt-ott kiflidarabokkal vegyítve.

A hangosbemondó az Ister indulását jelezte.

Hét óra tíz perc - délutáni idő szerint.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12394
Időpont: 2019-04-03 19:16:57

Kedves Imre!

Úgy látom, akarom mondani - olvasom, hogy jobban szeretsz novellákat írni,
nem verseket. Igen nagyon jól írod, jó olvasni hibátlan novelláidat.
Mint látod, én is igyekszem a feltett anyagaidat mindet elolvasni.
Az embereidet nagyon jól tudod leírni, aki olvassa, szinte maga előtt látja,
kiről van szó.

Üdvözlettel: Kata
Alkotó
ermi-enigma
Regisztrált:
2018-12-05
Összes értékelés:
164
Időpont: 2019-04-03 11:28:39

Kedves Laci

Köszönöm szépen az elismerő szavaidat. A novella a kedvenc prózai műfajom. Rövid keretben kell "sokat" mondani, egy valódi történést, akár "erkölcsi igazsággal zárva", akár katarzissal. Vonz a kevés szerepló - rövid időtartam (amit "emlékezettel ki lehet ám bővíteni alaposan" - katartikus szereplők - pár jellemvonással emberábrázolás. Szeretem. Nem állom azt amikor rövidke történeteket, minden esemény nélkül, "mese" nélkül dugnak el novellaként...mert az nem novella.

Köszönöm még egyszer a véleményed.

üdv
Imre
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8331
Időpont: 2019-04-01 08:51:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Imre! Jó tollal, élvezetes stílusban írsz. Ez a helyzetkép, amit itt kivetítettél, élő, eleven, és húsba vág. Nem semmi, ahogy néhány vonással bemutatod emberedet, Kicsit hideg-rázós. Az elején a "fog maradni" sztem javítandó. Klassz volt olvasni! Üdv: én

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszi pillanatok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ékkövek címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az édenkert után című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ti poéta lelkek! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)