HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51454

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / regény
Szerző: GeBaliFeltöltés dátuma: 2009-01-03

Az ork, a goromba és a két füstölgő repülő (3. fejezet)

Harmadik fejezet


Golua'kiet hunyorított egy kicsit, majd dühösen összevonta a szemöldökét, és mogorván körbenézett. A látvány egyáltalán nem volt ínyére. Egy kicsit még mindig az események hatása alatt állt, ezt a legjobban talán a kezében fogott, csapásra emelt balta mutatta.
Elégedetlenségét jelezni próbálva morgott valamit, de senki sem volt a közelben, akit ez meghatott volna. Pontosabban senki sem volt a közelben, aki egyáltalán láthatta, vagy hallhatta volna. Ugyanis a közelben egyáltalán senki sem volt, legalábbis amennyire Golua'kiet meg tudta állapítani.
Egy sziklafokon állt, ami öt méterre emelkedett ki a kősivatag porából, és baromira nem volt szimpatikus neki, ahogy semmi nem más sem. Golua'kietnek az sem tetszett, hogy hirtelen így megváltozott a... minden. Kicsit idiótán érezte magát, ezért leengedte a baltát, de aztán rájött, hogy nem a fegyver miatt feszeng. Elképesztően melege volt, és ez nagyon idegesítette. Átkozta magát, hogy miért vett fel kesztyűt, szőrmekabátot, és egy szerinte igen szép, objektíven vizsgálva azonban borzalmas sapkát. Aztán eszébe jutott, hogy mikor reggel felkelt, és kinézett a kunyhója ablakán, az egész tájat vastag hóréteg fedte, az égből érkező utánpótlást pedig a viharos erejű szél rendezgette ide-oda. Ehhez képest azonban igen nagy változáson ment keresztül az időjárás az elmúlt... kilenc másodpercben.
Golua'kiet nem szerette, ha viccelődnek vele, de úgy érezte, hogy valahol valaki nagyon jól szórakozik ezen az ostoba helyzeten. Nem tudta, hogy ki, és hogy miért olyan vicces ez, hisz szerinte nem az, de valamiféle humoros kedvű istenre gyanakodott. Bár az is igaz, töprengett tovább, hogy az Orakant mitológiában, amiben ő is hitt, nincsenek vicces kedvű istenek, mind azzal van elfoglalva, hogy szétverje a másikat, de sürgősen, és nem törődnek a tréfákkal. Azon kívül az Orakant mitológia istenei a havas Dragurakton élnek, nem ilyen sivatagos akármilyen környezetben. Azonban, morfondírozott tovább, lehetett volna valami varázsló is, de jól tudta, hogy a varázslókat elpusztították a n'nconuri csatában, tizenkilenc éve, mikor még az ő apja, Romlatlan Golua uralkodott a birodalomban.
Golua'kiet bizonytalanul újra körbenézett, és megint úgy érezte, hogy valami nem stimmel. Valami hiányzik. Egy sivatagban van, valami pusztaságban, talán Romilat birodalma környékén, úgy hallotta, arra ilyen meleg a klíma, de saját szemével még nem látta. De nem ez volt a legnagyobb baj. Aztán leesett neki. A csata. Ez hiányzott a tájból. A legutóbbi emlékképe valami olyasmi volt, hogy épp lesújtani készül egy szánalmas emberi katonára, aki a földön fekszik, körülötte pedig iszonyú intenzitással tombol a csata. Épp nyerésre álltak. Golua'kiet azonban akárhogy hunyorított és rázogatta a fejét, a legkisebb jelét sem látta annak, hogy itt valaha ádáz küzdelem tombolt volna. És ez egy bizonyos fokig megijesztette. Márpedig ez nem volt kis szó, hisz Golua'kiet az orkok között is a bátrabbak közé tartozott.
Golua'kiet lenézett a hosszan elterülő síkságra, és bosszúsan megcsóválta a fejét. Ezúttal azonban nem az zavarta, hogy valami nem volt rendben, hanem épp ellenkezőleg. A sivatag túlságosan is unalmasan átlagos volt. Azok alapján a történetek alapján, amiket hallott, mikor távoli országokból fogadott követeket, a kietlen pusztaságok sosem olyan kietlenek és puszták, mint azt az ember gondolná. Tele van elf őrszemekkel, ember utazókkal, homoki trollokkal, és néha, pár üveg orkpálinka elfogyasztása után félelmetes sárkányokkal. Azonban ezeknek nyoma sem volt. Némi elmosódott folttól eltekintve, melyet Golua'kiet délibábnak vélt, semmi sem moccant, még egy nyamvadt madár sem járt arra, ami igen sajnálatos volt, mert az orkok igen szívesen fogyasztottak szárnyast, főleg ilyen szorult helyzetben.
Aztán mégiscsak megmozdult valami: Golua'kiet úgy döntött, nem várja meg, míg ez a valamilyen akármi, ami most őt ide repítette hajlandó lesz megnyilvánulni, hanem kezébe veszi a sorsát, és elindul valamerre. Úgy okoskodott, hogy van egy délibáb, ami vagy délibáb, vagy nem az. Ha délibáb, akkor egyértelműen arra kell venni az irányt, hisz talán talál valami hasznos izét arrafelé. Ha viszont nem délibáb, akkor sem történt semmi, az irány semmivel sem rosszabb, mint a másik három, amerre mehetett volna.
Golua'kiet elvigyorodott. Egy ork eszén nem lehet csak úgy túljárni.

Harmadik rész, de még mindig ugyanaz :)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2009-01-05 17:26:15

Szia!
Gondolom, most indul a történet egy másik szálon, ami majd valahogyan kapcsolódik az eddigiekkel. Nekem ez tetszik a három rész közül a legjobban eddig.
" ... de senki sem volt a közelben, akit ez meghatott volna ... "
Szerintem jobb volna a "megijesztett" szó jobb volna a "meghatott" szó helyett.
" ... ahogy semmi nem más sem ... "
A "nem" szó szerintem felesleges.
Üdv.

Legutóbb történt

Madár bejegyzést írt a(z) Téli éjjel című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Méhlegelő-kesergő címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és Bíborka gyomlál című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kik nem csupán sejtik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kik nem csupán sejtik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kik nem csupán sejtik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szuszimuszi és Bíborka gyomlál címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 82. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Költővé lettem-e? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Tavaszóhajtó című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Beoson az ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tavaszóhajtó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Oltásos mese című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A lajtorja 82. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 75. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 74. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 73. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 72. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Beoson az ősz című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Tücsök-kórus című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Beoson az ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)