HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52066

Milbio hidratáló testbalzsam
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: dendeFeltöltés dátuma: 2009-10-11

Szellemek 1. fejezet

1.

Olaf kitárta szárnyait és leugrott a sziklafalról. Tudta, hogy ha most nem veti be minden ügyességét, megölik. Pánikszerűen kutatott agyában minden lehetőség után, de bármerre nézett, sziklákat, és a végtelen óceánt látta. Egy olyan kis sziget, amin erdő terül el, ahol kevesebb az esély, hogy rátaláljanak, ahol meghúzhatná magát egy pillanatra, ahol ki tudná cselezni a nyomában repülő harcigépeket, csak egy volt - elég messze. Nem érne el odáig. Lelőnék. Így most szabad préda. Utálta magát, amiért öt perce olyan ügyetlenül lépett bele a börtön kamerájának a látószögébe, akár egy gyerek.
Egy lövedék süvített el mellette, felnézett a hatalmas fal tetejére, és látta, hogy három gép bukik le a mélybe. Olaf lábával elrúgta magát, ökölnyi törmelékek hullottak a mélybe. A háta mögött több lövedék csapódott a sziklákra, hogy a hullámok elnyeljék őket. Olaf már tudta, mit kell tennie. A hirtelen irányváltoztatást nehezen tudják követni a gépek.
A fejében kezdett kialakulni egy terv...
Borzasztó volt a hangzavar. A repülők zúgása, a sziréna, mely a börtön udvarában szólt. Olaf szeme nehezen tudta ismét megszokni az előtte elterülő szürkületet. Tudta, hogy az összes reflektor rászegeződik, és rádöbbent, hogy az irányváltoztatással mit sem ér, ha nem tud kitérni a golyó okozta gyors halál elől.
Hirtelen jobbra kanyarodott, majd balra, s csak ezután tört fel a magasba. Ügyesen bánt ezekkel a szárnyakkal. Bár ez, amit egy rabtársától vett, közel sem volt olyan megbízható, mint a régi jó szárnyai, amiket még az elfogása előtt használt. Azokat persze elkobozták, és csak az isten tudhatja, hogy egy életfogytiglanra ítélt rab honnan szerezhet feltűnés nélkül ilyen vasszerkezetet. Olaf érezte, hogy valami nincs rendben, amikor kéttenyérnyi átmérőjű hajtóműve pöfékelt egyet, és egy pillanatra leállt. Mikor ismét működésbe lépett, már érezhető volt, hogy nem olyan mozgékony. Még magasabbra emelkedett. Hátranézett; a hatalmas börtön sziklafalaitól már messze járt. Ezt sikernek könyvelte el. De a három repülő úgy zúgott a nyomában, mint a dühös halál.
Kezdett kifogyni az üzemanyag a szárnyból, egyre többször pöfékelt, és pár pillanatra irányíthatatlanná is vált. Egy manőver sikertelen végrehajtása okozta a vesztét. Legalábbis Olaf azt hitte. Hallotta, hogy egy rakéta zúg felé, balra akart kitérni, de a szárny nem engedelmeskedett. Dobhártyarepesztőt robbant valami, és Olaf azon kapta magát, hogy zuhan. Hogy élve zuhan. És zuhannak mellette a szárny roncsai.
Olafnak sebesen járt az agya. Az óceán hullámos vízfelszíne vészesen közeledett felé. Alámerül. Amúgy sem lenne más választása. Fájdalmasat csobbant, úgy érezte, minden porcikája törött, szilánkos, vagy pépes. Vagy akár mindhárom egyszerre. Összegörnyedt a vízben, és közben egyre csak záporoztak körülötte a lövedékek, de erőtlenebbül, mint a levegőn. Olaf lerúgta lábáról a cipőt, és úszott.
Agyában kirajzolódott a térkép. Ha észak felé halad, biztonságban lesz. Egy kis időre, persze. De az út hosszú, és a biztonságot rejtő kis sziget a víz alatt lévő sziklabarlangjával több, mint kétszáz méterre van. Felbukott a felszínre, s tüdejét mámorítóan töltötte be sós levegő. Fények szegeződtek rá, és már zúgtak is felé a gépek. Alámerült megint, mélyre úszott, a lövedékek ismét erőtlenül zúgtak el mellette. Pánikszerűek kapálózott a cél felé, érezte, ha még egyszer felbukik, már nem lesz ekkora szerencséje, de levegő nélkül esélye sincs. Ebben a pillanatban észrevette.
Tudta, hogy a börtön egyben egy furcsa kis falu is a külvilágtól elszigetelve, így valahol a sziget belsejében kísérletek folynak, és számtalan új fajt megteremtettek már, amiket szétszórtak a tengerben, és megfigyelés alatt tartották őket. A cél már-már evidens; életben maradnak-e. Egy ilyen növényt látott meg Olaf egy korallzátonyon. Nagyon gyors a belső égése és oxigént termel. A börtönben mendemondának tartotta az ilyen dolgokat, de ebben a pillanatban szentül hitt benne, hogy létezik. Látni vélte a felfelé törő apró buborékokat.
Olaf nagy ámulatában észre sem vette, hogy a tüdejében lévő levegő már elhasználódott, és görcsös fuldoklásban merült még mélyebbre. Már a nyomás eltompította, elzsibbasztotta végtagjait. Belemarkolt a növénybe, és megrántotta; nem szakadt ki. Elengedte őket, és közéjük dugta a fejét. Mélyet szippantott... az oxigénből. Mert az volt. Mert nem csak egy vicc, vagy egy legenda volt, amit rabok saját szórakoztatásukra találtak ki. Valódi volt. Pár hosszú másodpercig csak lélegzett, szinte falta a levegőt, majd elővette a kését, és reszelni kezdte a növényt. Könnyen ment. Markába fogta, azt meg az arca elé tette. Felegyenesedett. Visszafele kellett csapkodnia, hogy az óceán ki ne vesse magából. Behatárolta északot, és úszott. Néhány pásztázó fénycsóva utalt már csak arra, hogy figyelik a vizet, és azt várják, mikor bukik felszínre még egyszer - és egyben utoljára.

benevezett az Avana egyesület novellaíró pálázatára - helyezést nem ért el.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9970
Időpont: 2009-10-12 16:37:31

Örülök a levelednek és várom a történet folytatását! Szia: én
Alkotó
Regisztrált:
2008-06-27
Összes értékelés:
232
Időpont: 2009-10-12 16:20:40

kedves Bödön!
a "behatárolta északot"-nak még szerepe lesz a történetben, mármint... majd kiderül=). minden kritikának örülök, megpróbálom kijavítani, átfogalmazni; a kedvedre tenni=).
üdv: Dóri
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9970
Időpont: 2009-10-12 10:00:08

Kedves Dóri! Jól írsz, újra csak ismétlem magam, és a történet is érdekesnek ígérkezik. De vigyázz kérlek a mondatszerkesztésre (egyesszám, többesszám, és az érthető, tiszta, értelmezhető megfogalmazésra. Pl: "Markába fogta, AZT meg az arca elé tette" "Behatárolta (?????) északot" Pl: érezte, ha még egyszer a FELSZÍNRE BUKKAN (nem bukik!) már nem lesz ekkora szerencséje. DE LEVEGŐ NÉLKÜL ESÉLYE SEM VOLT
Nyilván tudod, segítő szándékkel írom ezeket. Ítéld meg magad, igazam van-e? Ha úgy találod igen, változtass! De azt is írd meg, ha zavar ez a kéretlen "segítség" Szia: én
Alkotó
Regisztrált:
2008-06-27
Összes értékelés:
232
Időpont: 2009-10-11 20:43:43

=) örülök, hogy várod. Amint tudom, feltöltöm.
üdv: D
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1309
Időpont: 2009-10-11 18:50:13

Valószínű halottnak hiszik majd. Ez viszonylagos biztonságot ad majd neki. Várom a folytatást.

Legutóbb történt

gleam bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

Krancz Béla bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

Krancz Béla bejegyzést írt a(z) Az elvarázsolt kastély című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Kavalkád címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Lánykérés címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Hulló levelek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) csapongjon még a méh című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Születésnapodra című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Hűség című alkotáshoz

Fekete Miki bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A medve barátsága című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

Fekete Miki bejegyzést írt a(z) A piaci légy című alkotáshoz

Fekete Miki bejegyzést írt a(z) ellenségeinken című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Hűség című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Békétlenség című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Hűség címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Őszapóka című alkotáshoz

történetmesélő alkotást töltött fel A medve barátsága címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Születésnapodra című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Születésnapodra című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) csapongjon még a méh című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Őszapóka címmel

Madár alkotást töltött fel A világ és én címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Ivan Bunyin: Őszirózsáit szórja a kert... című alkotáshoz

magam alkotást töltött fel Születésnapodra címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Nyár végi tűnődés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hulló levelek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nyár végi tűnődés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nyár végi tűnődés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hulló levelek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hulló levelek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021