HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 36

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51436

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / sci-fi
Szerző: dendeFeltöltés dátuma: 2009-10-13

Szellemek 3. fejezet

3.

Vutar hatalmas kikötőváros volt. Hajók tömkelege állt a hosszú stég partján, volt, amire árut pakoltak, volt, amin hatalmasat mulatoztak délután kettőkor is, és volt, ami magányosan ringatózott. A hajókhoz közel halászhálók, hordók feküdtek, és azon túl egy hatalmas piactér helyezkedett el a maga nyüzsgésével, az egymást túlkiabáló árusok, a napon szikkadó zöldségek bűze, a töménytelen parfüm, benzin, és hal egyvelege, mely sajátos világot adott az egésznek - vagy rosszabb esetben fejfájást. A parttól körülbelül húsz méterre szekrény méretű fém doboz bukkant ki a vízből, tucatnyi csővel összekötve a gépezetet az óceán vizével. A gép halkan búgott, benne egy hatalmas turbina forgott - egy víztisztító. S nem messze tőle még egy, és még egy, a part ívét követve.
Olaf és Amélia kettesben sétáltak a zsivajban. Kenyeret vettek és gyümölcsöket. Jól érezték magukat szabadon, de nem tudtak mit csinálni az idővel, melyet ki kellett tölteni, és azt sem tudták, mi tévők legyenek. Tűzött a nap, a hőség rettenetes volt. Amélia felkötötte a haját, és kalapot tett a fejére, bakancsát is levette, papucsot hordott, szoknyáját is feljebb vágta. Olaf fájdalmasan lépkedett mezítláb a macskakövön, csak a kését tette zsebre, amúgy ugyanaz a kék hosszú nadrág volt rajta a fekete övvel, és fehér mellénye.
Nemrég érkeztek ide. A repülőt, amivel elindultak, lelőtték, Kolen chipje miatt egyértelmű volt, ki utazik rajta. A gép felrobbant, Olaf és Amélia időben kiugrottak, Kolent a gép roncsaival együtt elnyelte az óceán. Olaf és Amélia órákon keresztül úsztak, míg meg nem láttak egy halászhajót, ami megmentette őket. Ősrégi roncs volt szakadt, iszapos hálók lógtak rajta, a régi vörös festése egyetlen le nem pattogzott folton látszott, hatalmas reflektorok világították meg. A fedélzeten is ügyelni kellett, hova lép az ember, több kettétört vagy hiányzó deszka mutatta a raktár sötétségét. A vitorla összekötve hevert az egyik sarokban, az árbocrúd törötten himbálózott a levegőben, erős benzinszag terjengett. Egy ember utazott rajta; a kapitány, vele nem volt nehéz végezni. A fedélzeti számítógépen megnézték, hova van a hajó beprogramozva; az automata pilóta Északkelet fele mutatott; Vutar város szigetére. Kettőjükkel futott be a hajó hosszú olajcsíkot húzva, és amint kikötöttek, egy kövér férfi lépett eléjük szivarral a szájában, vakítóan csillogó ékszerekkel, fehér ruhában.
- Mit hoztak? - kérdezte, mintegy félvállról.
Olaf felvonta a szemöldökét, úgy nézett Améliára. A nő hasonlóképp nézett vissza; fogalmuk sem volt.
- Jöjjön fel, és nézze meg. - invitálta Amélia a férfit a fedélzetre.
Bort találtak, és rengeteg ruhát a hajó gyomrában, mindent eladtak a férfinak, aztán otthagyták a hajót ringatózni, míg ők szétnéznek a városban, és még kitalálták, mi tévők legyenek.
Egy padon ültek, ami hullámos palatetőjével megvédte őket a hőségtől. Gondolkozva néztek maguk elé, nem volt miről beszélgetniük. Csak a menekülés járt az eszükben. Itt még nem voltak biztonságban. Egyszer csak mozgolódást láttak a piac túlsó oldalán. Valami ellenőrzés történhetett.
- Minőségellenőrzés? - kérdezte Amélia.
- Olyan már csak a gyerekmesékben van. - válaszolta Olaf mosolyogva, majd az a mosoly az arcára is fagyott, mikor megpillantotta; fegyveres őrök masíroznak az emberek között, egy zöldségek között válogató férfi a karjához valami műszert nyomva.
- Razzia. Futás! - suttogta Olaf, Amélia határozottan visszaszorította.
- Azzal keltenél a legnagyobb feltűnést, húszan lőnének ránk abban a másodpercben, és üldöznének. Egy ilyen kis szigeten meg nincs merre menekülni. Elvegyülünk. Hátha megússzuk.
Felálltak, kézen fogták egymást, és nevetést produkálva elindultak arra, amerre a legnagyobb tömeg tolongott, lökdösődött a frissen érkezett halra.
- Lökdösődj te is. - súgta Amélia, majd meggondolta magát és ordítva szólt. - Hát lökd már arrébb azt a szerencsétlent, nem igaz nem tudja, hogy a sornak vége is van!
A szerencsétlen egy harcsabajuszos kövér férfi volt, aki ideges pillantást vetett a háta mögé, majd előrébbtolakodott.
- Ketten erre tartanak... - sikította Amélia.
Magabiztosan sétáltak a tömeg felé. Útközben meg-megnéztek egy-két gyanúsabb embert, majd komoran folytatták utukat. Amélia ijedten Olaf mellényébe kapaszkodott, rángatta, de a férfi egyre csak tolakodott. Kiabált neki, de hangját elnyelte a zsivaj.
- Olaf! - ordította, és erőteljesen maga felé fordította. - Találj ki valamit! Közelednek!
- Esik a hó. - suttogta, majd ordította mások fülébe. - Esik a hó!
És kitört a káosz. Mindenki az ég felé emelte a kezeit, motyogták maguk elé, majd boldogan néztek a mellettük állókra, esik a hó. Felhagytak a tolongással, és lassan az egész piactér örömujjongással telt meg. A katonák értetlenül álltak, majd mikor az ő fülükbe is eljutott, eleresztettek egy mosolyt és kedvesebben folytatták az ellenőrzést.
Amélia a katonákat nézte két férfi takarásából, majd kézen fogták, és elrántották. Futva lökdösték félre a boldog embereket, akikben most tudatosult egy régi feltevés; lesz még egyszer ünnep a világban.
Egy szűk sikátorba fordultak be, és elbújtak egy rozoga konténer mögé, ami tele volt, sőt körös-körül úszott a fémhulladékban. Olaf, mikor elszaladtak mellette és mögé bújtak, egy fém lapot halászott ki. Fényújság a tegnapi hírekkel, tökéletes.
- Körözés alatt vagyunk. Felszólítják a várost, ha látnak minket, szóljanak a katonáknak...
- Olaf... - vágott közbe Amélia szomorúan.
- Ezért jöttek... tessék?
- Jó ötlet volt, tényleg, mert megúsztuk, de tíz éve nem esett hó... nem gondolod, hogy ez...
- Miről beszélsz?
- Arról, hogy az emberek örülnek, és közben nem is esik...
Olaf visszadobta a fényújságot, mosolygott, és tekintete megpihent a nő kezén. Amélia értetlenül nézett jobb karjára, ahol egy apró hópehely pompázott a szürke minden árnyalatában. Esik a hó...

Olaf és Amélia a konténer mellett gubbasztottak, nem beszéltek sokat. Ha igen, akkor is suttogva, és tőmondatokban. A razzia lassan leült. Addigra be is esteledett. Már sűrűn hullt a hó. Egy fogadóba tartottak. Színes neonok tájékoztatták az embert; ez a Gépzsír nevű kocsma, és egy alcímmel magyarázták; Itt minden jobban csúszik. Szoba kiadó. Bár nehezen lehetett kiolvasni a kiégett, vagy nem lévő betűk miatt.
Mikor beléptek, senki nem köszönt nekik. A pultos a mosogatógép tetején ült, valami elektromos ketyerével mulatta az időt, jobbra, balra döntögette. A zenegépből sokféle hangszer egyvelege és finom női hang együttese szólt szomorúan. Az öregek hallgatják nosztalgiázás gyanánt. Nem voltak sokan, három idős ember, és egy nevető férficsapat. Takarták a szemüket fényáradat elől, majd pár pillanat múlva megszokták.
- Jó estét! - szólította meg Amélia a pultost. Az rájuk sem nézett. - Szobát szeretnénk éjszakára.
Erre leugrott a gépről, mire az még nagyobb hangzavart csapott. Rájuk nézett, majd apró mosollyal a szája szélén így szólt:
- Reggelivel tudom adni. Nem drága.
Olaf és Amélia egyszerre bólintottak rá. Volt elég pénzük az öltönyös férfitól, és csak egy estére akarták magukat meghúzni, míg a razzia lemegy, és halottnak gondolják őket. Aztán hajóra szállnak, és egy nagyvárosba mennek. Egyelőre ennyi volt a terv.
A pultos intett, hogy kövessék, megnyomott egy gombot, mire kinyílt egy ajtó; lift. Ismét egy gomb; első emelet, és a szerkezet kattogva, zörögve elindult. Csendben álltak, csupán a fogadós halk szörcsögése hallatszott, amint nyelv-, ajak- és még ki tudja hány piercingjével játszott. Kiszálltak, a folyosó végén egy ajtó előtt elővett egy kártyát, azt a kezükbe nyomta, és így szólt:
- Kilences szoba. Itt a kártya. - és elment.
Olaf lehúzta a kártyát, az ajtó szisszent, majd kinyílt. Egy apró szoba tárult a szemük elé, teljesen átlagos; ágy, szekrény, tévé, pici, koszos ablak, és ajtó, ami valószínűleg a fürdőszobát rejti.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2008-06-27
Összes értékelés:
232
Időpont: 2009-10-14 10:23:17

;) börtönből szöktek, de nem árulok el semmit.
nagyon örülök, hogy olvasol. holnap töltöm a 4. fejezetet.
üdv: Dóri
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1309
Időpont: 2009-10-13 22:16:32

Lassan talám halottnak hiszik őket. Kiderül majd a múlt is, pl. hogy miért kerültek börtönbe? Eddig csak egy utalás volt rá, hogy Olaf bűnöző...és gondolom a többiek is.

Legutóbb történt

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Kék Hold című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) A Gondolkodó című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kóbor golyó című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Támadás a kertből című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Támadás a kertből című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel A jó öreg Rádi bácsi címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 15. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

sailor alkotást töltött fel nem lettek aranyporosak a kezek címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha szállni vágysz című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Jókai Mór: Jóslat / Prognose címmel

pusztai bejegyzést írt a(z) Ha szállni vágysz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Borúra derű című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Fűnyírás után című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Gondolkodó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Pünkösd címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Támadás a kertből címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Az öcsém, meg én című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Májusi kertünkben címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)