ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Valamikor, hosszú-hosszú idő után tért magához, arra eszmélve, hogy fázik. Feltápászkodott, a fejét iszonyú nehéznek érezte. Kinézett az ablakon, és látta már megcsíkozta a hajnal az eget. Kitámolygott a konyhába, elővett a hűtőszekrényből egy palack ásványvizet, nagyot húzott belőle, majd fél szemmel hunyorítva a faliórára pillantott. Mindjárt öt óra, és iszonyúan érzi magát. Emlékezett sok mindenre, csak azok a képek olyan elmosódott, halvány képek voltak. Visszaténfergett, lefeküdt, a takarót a nyakáig húzta. Eszébe jutott, a vekkert fel kell húzni, mert most, ha visszaalszik, abból felébredés az elkövetkezendő tíz órában nem lenne. Belé hasított a felismerés is, ma mutatja be Laci a szépasszony asszisztensét. Illene kinéznie valahogyan. Eddig sikerült eljutnia gondolkodásban, tovább nem, ami nem is csoda. A fejéhez legközelebbi helyre tette az órát, hogy a hatás ne maradjon el. Álomba zuhant...
Legszívesebben kihajította volna az ablakon a "kakast" amikor elkezdett éktelenül kukorékolni. Olaszországban kapták egy nyaralás alkalmából. Mindig az utolsók voltak a felkelésben, a haverok rájuk vártak reggelinél minimum fél órát. Akkor egy este, a bazársoron megpillantotta valamelyik srác, megvásárolta, és átnyújtotta. -Érezzétek magatokat egy farmon, és amikor a kakas megszólal, jusson eszetekbe, hogy dolog van. Tehát, nem váratunk senkit, ki az ágyból a feladat. Akkor mókás volt, ma kínos.-Miért pont kakasos órát vettek, miért nem halat, az legfeljebb tátog.-Futott át ez a nem éppen normális gondolat a fejében. Erőt vett magán, lassan felült, lelógatta a lábait, nem állt fel azonnal, várta mit fog érezni. Esetleg hányingert, vagy hasogatni fog a feje, talán szédülni fog ültében is? Várt..mintha arra várt volna, valaki csapjon egyet a hátára, mint a lovaknak, hogy nosza! Felállt, nem érzett olyant, hogy a lába földbe gyökerezett volna, így hát lépett egyet, aztán még egyet. -Hú a szentségit!-dörmögte, mert a hangja is mély volt, másnaposan rekedt. -Kávét ! Egy vödörrel! Én... mostanában alkoholt? Egy cseppet sem. Az biztos!- Rájött, magához beszél hangosan.
Elhúzta a száját, na nem éppen mosolyra, olyan de bolond vagyok én szerűen, és felhúzta a szemöldökét.
Előkészítette a főzőhöz a filtert, belekanalazta az életmentő illatos kávét, majd vizet, és ünnepélyesen megnyomta az indító gombot. A fürdőszobába baktatott, közben a feje búbját simogatta. Eszébe jutott erről az édesanyja, amikor kirúgtak a hámból a haverokkal régen, és előfordult ilyen "baleset", másnap a fejét cirógatta a mama. Mennyire nem szerette azt. Most nem bánná, hagyná, sőt élvezné a babusgatást. Így jutott lassan-lassan eszébe barátnője. Visszafordult a szobába, rá akart pillantani a telefonra, esetleg van-e üzenet, vagy nem fogadott hívás? Fogalma sem volt hova tette le. A ruhája lehajítva, a pléd a földön, a telefon sehol. Igaz, ebben az állapotban nem igazán látott jól. Feladta a keresgélést. Felemelte a vezetékes telefont, tárcsázta a saját számát, majd a zene irányába elindult.-Majd csak meg lesz. Sikeres volt a művelet, a hang azonban távolinak tűnt, bár egyértelmű volt itt van a szobában.-No lássuk csak, merre vagy? A fotel alól jött a hang. -Ez büntetés.-motyogta. Lehajolni még talán letudok, de majd felállni? Mindenesetre nekiveselkedett. Mint aki a vidámparkban van, és száguld le-föl, úgy liftezett a gyomra. Fejét egyenesen tartva idétlen pózba helyezve törzsét, kotorászott térdepelve a mobilja után. Végre megkaparintotta, mint a vad a zsákmányát, és erősen a markába tartotta. Másik kezével belekapaszkodott a fotel könyöklőjébe és mint egy vénember, lassan kiegyenesedett. Belezuttyant, és felnyitotta a fedelét. Nem volt azon semmi jelzés, hogy kereste volna bárki is. Nem volt tisztában azzal, hogy ez most jó jel? Két oldaláról nézve a dolgot, jelenthet jót, is és kevésbé jót. A jó az, ha hívta volna Ágnes, egy részeg hang bődült volna a fülébe. Ez így oké, hogy nem történt meg. Viszont, hogy nem hívta, az érdekes.
Micsoda keveredések lettek az életében most?!-suhant át a fejében a gondolat. Ami eddig normálisan működött, felborulni látszik. Mint a szervezete is jelenleg. A faliórára pillantott, az idő szélsebesen repült, kótyagos fejjel nem lehet megjelenni a munkahelyen. Késésben volt már. Gyorsan a konyhába sietett, lekapcsolta a kávéfőzőt, előkotorászott egy csészét, megtöltötte a feketével, édesítőszert pottyantott bele, és tejjel hígította. A szájához emelte nagyot kortyolt bele, érezte jót tesz. Azután még egyet, és a csésze tartalma máris a gyomrában volt.-Csak maradjon is, ott ahol kell-gondolta. A fürdőszobába igyekezett, a vizet a tusolóban inkább langyosra állította, mint melegre. Az ébresztő, hűsebb vízsugár, most gyógyszerként hatott. Egy gyors borotválkozás következett, a habot sebbel-lobbal kente szét az arcán, és szinte pillanatok alatt lehúzta a borostát az arcáról. Pedig ezt a műveletet nem kapkodta el sosem. -Egy első mindig van .- hümmögte. Büszke volt magára, sehol egy karcolást nem ejtett a bőrén. Az arcszesz illatától kicsit megmozdult a gyomra, túl töménynek érezte, majd apró paskolásokkal mélyebbre tolta a bőrébe. Fogmosás után, egészen fittnek érezte magát. Nyoma sem volt az esti kiruccanásnak. A szekrény előtt tétova mozdulattal kereste a megfelelő öltönyt. Végül kiválasztott egy dohánybarnát, majd egy árnyalattal sötétebb inget, moha zöld nyakkendővel. Útra készen állt. Sikerült behoznia az időt, és elegánsan lépett ki az ajtón, miután az autó kulcsot magához vette.
A reggeli csúcsforgalmon is aránylag zökkenőmentesen átverekedte magát. Leparkolt, lezárta az autót, és igyekezett a lifthez. Álltak már ott többen, beállt a közéjük.
Arra gondolt, ma kezdődik a nagy meló, ki tudja meddig fog tartani? Ennivalót nem vásárolt magának, így visszalépett, és a büfé felé vette az irányt.
-Jó reggelt! Mit adhatok?-szólt udvariasan Ilonka a büfés nő.
-Viszont kívánom Drága, hát... nem is tudom, egy pillanat körülnézek, mit sütött a pék ma nekem?
-Tessék csak egészen nyugodtan nézelődni. Addig én folytatom a kiszolgálást. Amikor eldöntötte, szóljon, nem kell ám újra sorba állnia!
Attila hátrébb lépett, éppen hogy nem taposott a mögötte álló lábára. Érezte, hogy súrol valakit. Oldalra lépett kissé, és hirtelen a tekintete megakadt két hölgyön, akik elmélyedve beszélgettek.
-Pardon!-szólt feléjük.
-Semmi nem történt. -felelte az egyik nő.
Nap barnította arcán, csak úgy virítottak ki a kék szemek. Lejjebb kúszott a tekintete, a nő szája húsos volt, leheletnyi szájfény csillogott rajta, finoman kiemelve szép formáját a kontúrceruza vonala. Sötétkék nadrágkosztüm alatt szolid kivágású hófehér ing lapult, fehér kék bizsu csüngött a fülében, a nyaklánccal összhangban. -Biztosan van aranya is, látszik rajta.-tűnődött el., A bizsu most nagy divat, ráadásul remekül öltöztet. Őt aztán meg különösen. Nem is az ennivalóra koncentrált
már. Akkor eszmélt fel, amikor Ilonka odaszólt.
-Nem tetszik már éhesnek lenni? Adhatok valamit?
-Jaj dehogyisnem, kérek, kérek abból a húsos táskából két darabot. Illetve tudja mit, hármat. Mellé
pedig egy Tonicot. Ilonka! Hideget, ha lenne szíves abból adni. Közben forgatta a fejét, szerette volna látni melyik irányba távozik a két nő. A lift felé sétáltak el. Gyorsan elővette a pénztárcáját fizetett, jókora borravalót hagyott maga után, és elsietett. Ilonka csak csóválta a fejét, micsoda reggel? Biztosan így gondolta az úr? Ennyi pénzt hátrahagyni?!-motyogta. Majd egy gyors mozdulattal a zsebébe tette.
Mire odaért a lift ajtó éppen az orra előtt csukódott be. Lemaradt. Ott állt, maga sem tudta mi volt ez az iménti igyekezet. Mit is akart ő tulajdonképpen? Rápillantott a hívógombra, megnyomta, és közben arra gondolt, nem bánná egy csöppet sem, ha a kék kosztümös hölgy lenne a "csinibaba" az ő asszisztense. Majd egy laza mozdulattal beletúrt a hajába, és megigazította a nyakkendőjét.