HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53244

ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2022-12-31 16:54:16

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: braxuxFeltöltés dátuma: 2013-04-30

A fény árnyékában

A fény árnyékában

Senki nem tudja miért is történt ez, de megtörtént. Évszázadokkal ezelőtt a világot elborította a sötétség és minden, ami egységes volt, darabokra hullott. Az emberek sorra tűntek el a sötétségben, és mikor már minden veszni látszott, egy halandó elme olyan dolgot talált föl, ami megmentette az emberiséget.

Egy gépet, ami távol tartotta az egyre növekvő sötétséget, és fényt biztosított egy városnyi területen. Aki a fényben maradt, azt nem ragadhatta el magával a sötétség és élhetett tovább úgy, mint ahogy azt már megszokta. A gépnek csak egy nagy hátránya volt. Emberi vérrel működött. Mint minden ilyen dolognak, egyre több és több kellet az éltető nedűből. Eleinte minden hónapban elég volt néhány csepp is, de ahogy teltek a hónapok, úgy nőtt a vér mennyisége is. Ha a gép nem kapott elég vért, csökkent a fény ereje és a sötétség közelebb kúszott az emberekhez.

Így hát egy idő után a cseppekből literek lettek, majd mikor már ez sem volt elég, a fény ereje teljesen legyengült. A világ, amit addig egység uralt, szétszakadt, és a részek már nem tudtak egymás létezéséről. Bár nem is érdekelte a városokat a többiek sorsa, mindegyikük csak magáért aggódott. Így végleg az örök magányba sodródtak.
Ahogy a városok fénye gyengült, úgy erősödött a sötétség. Ha a fény pereme mentén egy magányos ember állt, hallhatta a sötétség hangját, miként csábítja a biztos fény elhagyására. Ezért az embereknek meg lett tiltva a fény peremén való élés, csupán pár csapat merészkedett oda, ők is csak a fény erejének felmérése végett.
Egy ilyen város lakója történetünk hőse is. Aki mindent elveszített, amit ember elveszíthet. Fiatal lévén, még nem kellene ennyire ismernie az élet árnyoldalát, ő mégis megjárta a poklok poklát. A peremvidék közelén élők sorsát élte ő is. Olyan volt, akinek fél szemmel mindig ébren kellett maradnia és az eget kémlelnie, mert nem tudhatta, mikor is fog a fény meggyengülni, s ez által mikor nyeli el végleg a sötétség.

A véradás napja után történt, mikor is a gép túl sok vért kért lakóitól, ezért mindenki le volt gyengülve. Hősünk még idejében fölkelt, s elmenekült, de családját végleg elnyelte a sötétség, mert már erejük sem volt ahhoz, hogy elfussanak. Mint minden ember, beletörődtek a gondolatba, hogy aminek kezdete van, az egyszer véget is ér.
Az ilyenkor bevett szokás szerint a túlélőknek 1 hónapig nem kellett a közösség számára dolgoznia, valamint 3 hónapra mentesültek a véradás alól, ezzel kárpótolva az őket ért veszteséget. Bár ez az apróság soha nem tudja betölteni azt a hatalmas ürességet, ami ilyenkor keletkezik.

Így volt ezzel hősünk is. De neki csak rosszat tett, hogy nem dolgozhatott, és így nem lehetett a barátaival, akik napközben végig a városért tettek. Egyedül volt a sok gondolattal, ami a fejében kavargott. Így esett meg, hogy olykor nagy sétákat tett a városban. Figyelte, ahogy az emberek teszik a mindennapi dolgaikat, ahogy a napok összefolynak, s értelmét vesztik a szabad pillanatok. Ahogy a hétfő belefolyt a keddbe, úgy lett a szerdából csütörtök, s végül a hét vége is csak egy újabb hét kezdetét jelentette. Az emberek már régen nem érezték a szabad pillanat varázsát, csupán szolgáltak egy gépet, ami a vérük vette, s egyre kevesebbet adott elvesztett erejükért.
Egy ilyen séta során került hősünk a peremvidékre. Oda, ahol hajdanán a családjával élték mindennapjaikat, oda, ahol most semmi nem látszott, csupán a sötétség, ami lassan megfertőzte az ő szívét is. Ekkor történt először, hogy hallott egy halovány hangot. Az anyja hangja volt az. Arra biztatta, lépjen ő is a sötétségbe. Azt suttogta, hogy ott újra együtt lehetnek, hogy odaát minden szebb, mint a fény világában. Hősünk először megriadt s elfutott. De ahogy teltek a napok, s múltak a hetek, mindig visszajárt a peremhez, hogy hallja szerettei hangját. Valami belső késztetés sugallta ezt neki, meg kellet tennie. Egészen addig, míg egy nap megtette az utolsó lépést.
Elengedte a fény világát, s belépett a sötétségbe. Meglepte, amit látott. Előtte volt egész családja, s a sötétség nem volt sehol, csupán a nap fényének mellegét érezte bőrén. Ez furcsa is volt számára, hiszen eddig ilyet még soha nem érzett. A gép fénye nem adott meleget, csak világított hideg tűzként. Egy öreg bölcs lépett elé, s kezdett lágy duruzsoló hangon beszélni hozzá. Az igazság volt az:

Oh, gyermek! Te, ki eddig a hamis fényben éltél! Érzed már mekkora is a tévedés, amiben eddigi életedet élted? Hogyan is hihetted, hogy egy gép fénye a helyes? Eddig csupán a hamis fény illúziója miatt nem láttad a valódi fényt. Csupán egy árnyat láttál, mert ezt akarták tőled. Egy olyan gép, mi emberek vérén él, hogyan is lehetne jó? Hogy lehet jó az, amiért ártatlan embereknek a vérüket kell adniuk, s leélni embertelenül, robotként életük? Mi értelme van vért áldozni egy olyan gépnek, ami miatt így is emberek vesznek oda? Feltetted-e már magadnak a nagy kérdés? Érdemes-e úgy élned, hogy rabként szenvedsz, s az élet valódi szépségét soha fel nem fedezed? Jó dolog-e úgy élni, hogy csak szolgálsz, de jutalmát soha nem érzed? Érdemes-e azért küzdened, hogy csak a holnapban újra küzdhess? Sokatok eldobta életét, s halt meg úgy, hogy soha nem látta az élet szebbik oldalát. Azért vagytok a földön, hogy éljetek, s nem azért, hogy életetekből más éljen.

A bölcs e szó után megfordult, s elvonult. Sok helyen kellet még e szavakat kiejtenie, még sok szív várt arra, hogy az igaz fény legyen lakosa.

Ezek után történetünk hőse visszatért a peremvidékre. De immár ő is, mint egy suttogó hang, aki hirdette az igét. Miszerint az, mit nem ismersz, nem gonosz, s mit sötétnek látsz, olykor maga az élet. Csak merned kell lépni s nem egy olyan gépet szolgálni, mi véred szívja, s mégsem tesz semmit érted, csupán hamis fényben éltet.

Eddigi talán legjobb művem. Amit egy nagyon hétköznapi pillanat ihletet meg. Várom mindenki véleményét a művemről illetve a témáról.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Gömbölyű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Évgyűrűk címmel

Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel

Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Gömbölyű címmel

Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel

Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel

sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023