ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

A hamutartó tele volt elnyomott csikkekkel, gyomorforgatóan büdös és gusztustalan volt, Petri Mici majdnem elhányta magát a szagtól. Kialvatlanul, testileg, lelkileg leamortizálva, maga alá húzott lábakkal ült a forgószéken Nemesné íróasztala előtt. Szerette volna szájába venni balkezének mutatóujját, s lerágni róla a körmöt, ahogy kiskorában tette, ha szorult a kapca. A főosztályvezető figyelemre se méltatta, mintha ott se lett volna. Egy dosszié hevert előtte az íróasztalon, abban lapozgatott. Rágyújtott egy füstszűrős Symphoniára, kifújta a füstöt.
-Na igen - szólalt meg végre, nagy sokára. -Hát, hogy is van ez a dolog elvtársnő? Mondja el nekem, de csak az igazat, a színtiszta igazat akarom hallani. Sikeres volt az akció?
-Részben igen -próbálkozott be Mici.
-Részben? Mit ért az alatt, hogy részben?
Mint Kának, az óriáskígyónak a tekintete, ahogy az áldozatul kiszemelt aprómajmot bűvöli, míg szerencsétlen állatka bele nem sétál kitátott torkába, olyan volt Nemesné pillantása félig leeresztett szemhéja mögül. Mici szabályosan be volt tojva ettől a nézéstől. Összerázkódott.
-Nem volt sikeres - vallotta be. - De szeretném hangsúlyozni, hogy nem énrajtam múlott, én....
-Nemesné felemelt keze belefojtotta a többit.
-Nem érdekel a mentegetőzése. Min múlott? Tárgyszerűen, ha kérhetném. És röviden.
Tárgyszerűen? Röviden? Miciben megmozdult valami, amit akár önérzetnek is nevezhetnénk. Ki ez a nő őhozzá képest? Egy senki. Neki a kisujja körme alatt lévő piszok többet ér, mint az egész Nemesné. Ha tíz körmével lekaparná róla a sminket, szétesne a képe, mint a rétestészta.
Hihetetlen gyorsan összekapta magát. Ez is egy olyan képessége volt, amit ő maga is csak mostanában kezdett felfedezni magában. A sarokba szorított patkány öngyilkos harciasságával nézett szembe a főosztályvezető-nővel.
-Ne haragudjon, de röviden nem tudom elmondani. Vagy elmondom az egészet, ahogy történt, és az elvtársnő végighallgatja, vagy semmi értelme, hogy itt üljek. Azt viszont, hogy tárgyszerű leszek, azt meg tudom ígérni.
Nemesné csak egy szemhunyásnyi ideig habozott. Kő-arcán egyetlen rezdülő vonás sem árulta el, mire gondol.
-Hallgatom.
Petri Mici bólintott. -Köszönöm - mondta olyan hangon, mintha azt mondaná: neked kellene megköszönnöd vén boszorkány, hogy egyáltalán szóba állok veled! Magában meg ezt mondta: "remélem nincs elkenődve a rúzsom. Nem szeretném, ha rajtam röhögne!"

Belevágott és az elejétől a végéig elmondott mindent, onnantól kezdve, hogy megérkeztek az üdülőbe, egészen addig, hogy Székely Hajnalka elálmosodott, elment aludni, s utána nem sokra rá Csepregi is a távozás hímes mezejére lépett.. Egyetlen mozzanatot hagyott csak ki, nem számolt be arról, mit művelt Tandem Baluval. -Nem én toltam el - fejezte be végül. -Véletlenek szerencsétlen összejátszása. Én mindent a legjobb tudásom szerint hajtottam végre, s meg vagyok győződve arról, hogy amit állítok Székely Hajnalka bűnös kapcsolatairól, Csepregi Jánossal és Roth Emillel, az, szó szerint úgy van, és én be fogom bizonyítani!

Nemesné nem szólt közbe, szemrebbenés nélkül végighallgatta. -Remélem is - mondta a tiráda végén vészjósló hangon. -Kap még egy esélyt. Mit is mondott? Csepregi János fogta magát, és utánament Székely elvtársnőnek?
-Igen.
-Székely elvtársnő a szobájába távozott?
-Valószínű.
-Igennel vagy nemmel feleljen, mert különben...!
-Nem tudom hova ment! - fakadt ki Petri Mici. Csattant a hangja, mint a puskalövés. -Elmondtam az előbb, hogy én ott maradtam a társalgóban Tandem Baluval és Csepregi elvtárssal. Aztán a Csepregi elvtárs is elálmosodott, legalább is ezt mondta, és ő is elment. Ennyi.
-Értem. -Nemesné gondolkodott. - Szóval azt állítja, hogy nem sokra rá Csepregi elvtárs bement Székely Hajnalka szobájába.
-Nem állítom, csak feltételezem.
-És azt is feltételezi, hogy ott a szocialista erkölcsbe ütköző dolgok történtek?
-Történhettek. Ezt már tényleg nem tudom megmondani...

Nemesné elővette a jegyzettömbjét, írni kezdett. Hosszú, hosszú ideig jegyzetelt, majd amikor befejezte farkasszemet nézett Petri Micivel. -Nézze, én most felajánlok magának valamit. Egy egyezséget ajánlok. Maga továbbra is megfigyeli ezeket az elvtársakat. Roth Emil kivételével!- tette hozzá emeltebb hangon. -Mindenről tudni akarok, ami az osztályon történik! Ki mit mond, hogy viszonyul szocialista vívmányainkhoz és a dolgozó néphez. Még azt is, kin milyen színű bugyi, vagy alsónadrág van, szokott-e fingani, hígat kakál-e vagy keményet, s milyen TV műsorokat néz este! Ha valamit megtud, jön és jelenti. A legapróbb dolgot is! Világos? Megértette?
Petri Mici bár egy öltést sem habozott. Itt nem volt mese, figyelembe kellett venni az erőviszonyokat. De majd eljön egyszer még az ő ideje!
-Igen! - mondta. -Értem.
-Jól van! -Nemesné, mintha megkönnyebbült volna, arcizma se rezzent, és semmi nem árulta el érzelmeit, Mici mégis azt érezte, hogy a nő fellélegzik. -Én pedig hajlandó vagyok egyelőre elfeledkezni azokról a dolgokról, amiket magáról tudok - folytatta. -Rábökött a vaskos dossziéra. A mozdulat félreérthetetlen volt. Abban a félelmetes dossziéban minden benne volt Petri Miciről.
-Érti, amit mondtam?
-Teljes mértékben, főosztályvezető elvtársnő.
-Akkor jó. Most elmehet. Figyeljen meg mindent, és jegyezze fel! De még egyszer mondom, Roth Emil személye tabu, tőle tartsa távol magát!