HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1948

Írás összesen: 52886

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2022-05-29 22:53:30

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2022-05-27

A lajtorja 135. +18

A lajtorja 135. +18

55. Jöjjön el a Te országod, (Negyedik Könyv, folytatás)

Voltak, akik nem menekültek el. A magatehetetlen betegek, öregek a házaikban rekedtek, és reménykedve mondogatták: azok is emberek, tán csak nem fognak bántani minket. Néhány családnál úgy voltak vele, hogy nem hagyják szabad prédára az állataikat, és ők is maradtak. Sütő Eszter szép-lány volt fiatalkorában, de a háború idején már öregasszony. Lovat, tehenet, kecskét, birkát, malacot és aprójószágot tartott a ház körül. Mesélték, hogy az orosz katonák géppisztollyal vadásztak a lábasjószágra a portán, célba-lövő versenyt rendeztek, a tyúkokra, kacsákra. Agyonlőtték a kutyát és a macskát. Nem bántották viszont a tehenet és a lovat. A disznót bajonettel agyonszúrták, aztán megparancsolták az öregasszonynak, hogy főzzön belőle "vengri-gulast". Amikor kész lett az étel, maguk közé ültették Esztert, vodkával itatták, enni adtak neki a saját disznajából, majd felhajtották a szoknyáját, lecibálták térdig érő meleg-bugyogóját, és nagy röhögések közepette megerőszakolták.

Keringett egy másik történet is. Fóton, az egyik portán, a szénapadláson megtaláltak egy 12 éves kislányt, akit öregszülei oda bújtattak el. Ennek a lánynak - úgy mesélték - Molnár Mari volt a neve. Mézesmázos szóval lecsalogatták, hogy így gyévuska, meg úgy gyévuska. Az egyik katona szájharmonikázni kezdett, a másik herflizett.

"Rastsvetali iabloni i grushi
Poplyli tumany nad rekoj
Vykhodila na bereg Katyusha
Na vysokij bereg na krutoj."

(Lenn a, lenn a, lenn a Volga mentén
Él egy lány, Katyusa a neve.
Kinn a fronton harcol a szerelme
Érte könnyes mind a két szeme.
...mondd meg annak a büszke katonának
szép Katyusa mindig haza vár.)

A gyereklánynak táncolni kellett a Katyusára. Az oroszok ittak, és táncoltak ők is, a guggolgató, lábkirúgós táncot járták. Ez ment egy ideig, jól szórakoztak mind, kivéve Mariskát, és az aggódó öregszüléket. Nem is lett volna talán semmi baj, ha az orosz katona, nagyot rikkantva magához nem rántja, és el nem kezdi fogdosni alig domborodó melleit, és bele nem markol a lába közé. A kislány sikított, rúgkapált, megpróbált szabadulni. Az orosz begerjedt, állon vágta, és néhány erőteljes rántással letépte róla a ruhát. Nagyapja ekkor ordítva felpattant, oda akart rohanni, hogy segítsen a lánynak. Agyonlőtték. Nagymama sikoltozott, s tíz körömmel nekirontott a mellette álló orosznak. Őt is agyonlőtték, majd a reszkető, anyaszült meztelen kislányt egy lópokrócra lökték a keményre fagyott földön, ketten, ketten lefogták karját, lábát. Szabályosan szétfeszítették, majd sorra rámásztak. Egyikük a szájára tenyerelt, hogy ne ordítson. Amikor az utolsó katona feltápászkodott és megtörölte csöpögő farkát a lány ruhájából letépett rongydarabbal, Mari már nem élt. Az orosz bedugta a nadrágjába a kókadó micsodáját, begombolta a nadrágot, majd odalépett a véres test mellé, és géppisztolyának az agyával pépesre verte a fejét.

Előfordultak azért szívderítőbb esetek is. Monoron, a szóbeszéd szerint, az egyik portán csokoládét adtak a gyerekeknek. Vácrátóton húskonzervvel kínálták Hasznos Mihályt és feleségét Erzsébetet. Turán orosz katonák segítettek eloltani egy égő istállót. Egyikőjük, életét kockáztatva bement a lángoló épületbe, melynek födéme már kezdett beszakadozni, és kihozta a lovat. Felemelt kézzel, nevetve hárította el a háziak hálálkodását. Egy vizespohár pálinkát azért elfogadott. Mindenki meglepetésére lehajolt és jobbról, balról megcsókolta Szalma Andrást, az apró termetű, öreg parasztot. "U menja tózse déduska dóma"

A történetek szájról szájra jártak a menekülők között. Hosszan elnyúló szakadozott vonulás zajlott a Pest felé vezető országúton sok kilométer hosszúságban Csömör, Kerepes, Kistarcsa, Cinkota és a többi, erre a részre eső községek felől. A város irányából időnként egy egy csapatszállító teherautó tűnt fel, katonákkal. A frontra mentek, betömni azt a szakadást, ami a német páncéltörősök távozása után keletkezett. A menekülők kisebb, nagyobb csoportjai hanyatt-homlok takarodtak le előlük, az út mellett húzódó árokba. Egy ilyen rohanásnál valaki hátulról nagyot taszított Dósa Jenőn, aki megpróbálta a kézi kocsit az árok felé kormányozni.
-Vén hülye! - sziszegett rá, az, az ember. - Minek áll az útba!

Sashalom előtt jártak. Jenő úr megállt, lihegett. Levette a kalapját és megtörölte izzadt homlokát. Nyilallott a véknya, sérve volt. Két repülőgép tűnt fel ebben a pillanatban. Olyan gyorsan jöttek, hogy az embereknek nem volt idejük árokba ugrani előlük. Gépágyúval végiglőtték az utat. Az egyik sorozat telibe találta az oszlop közepén haladó teherautót. A jármű felrobbant, a roncsokat azonnal nagy lángok borították el. Égő emberi testek, és testrészek, karok, lábak fejek repültek szanaszét. Baba lába elé leesett a földre egy kormos, apró, kékes lánggal égő csizmás lábszár. Iszonyodva ugrott félre, hangosan zokogott. Anyja magához ölelte. Na, jól van. Na, jó, ne sírj mán...

Sashalom és Rákosfalva között a senki földjén viskóváros terül el. A nyomorúságos putrikból a vonulás kicsalta az ott lakókat. Rosszul öltözött, ápolatlan alja nép állt lesben az országút mentén, karvaly-szemekkel lesték, kitől, mit lehet ellopni. Úgy keringtek a menekülők körül, mint hiéna-kutyák az oroszlán által leölt zebra kadáverénél. Egy falusi asszonynak lekapta valaki a jó meleg szőrmekucsmáját a fejéről és elszaladt vele. Cseri Kornél, idős csömöri lakatosmester bicikli-vázon tolta családja batyuba kötött cókmókját. Körbevették, lökdösték. Felesége hangosan, kiabált: segítség, segítség! Senki nem ment oda, a többiek örültek, hogy nem őket bántják. Végül földre rántották. A bicikli felborult. A rossz-fiúk felkapták a csomagot és usgyi kereket oldottak vele.
Hozzájuk is odaverődött egy rongyos alak. Vigyorogva próbált bratyizni öreg Dósa Jenővel.
-Mi van a kocsin papa? Lopott holmi? Hadd lám csak. Nem osztozunk?

Főjegyzőúr nem válaszolt. -Gyerünk - szólt hátra a lányoknak. - Lépjünk ki!
Meggyorsították lépteiket, de az idegent nem tudták leszakítani. Szívós igyekezettel ott keringett körülöttük.
-Mama - szólította meg Teréz asszonyt - legalább maga szánjon meg mán. Három napja nem ettem. Adjon valamit a kocsiról!
Baba az anyjára nézett. Olyan volt, mint egy ugrásra készülő nagymacska. Teréz vissza rá. -Ne - intett fejével az asszony.
A férfi zsebkést vett elő és nyiszálni kezdte a spárgát, amivel a csomag le volt kötve. -Lássuk csak. Mi van alatta?
Dósa Jenő megállt és óvatosan lábára engedte a targoncát. Odalépett a markecolóhoz, és az ő vastag, erős hangján ráripakodott.
-Mit merészel? Takarodjon, mert különben...
Az röhögött. -Mert mi lesz különben, papa? Na, mondd csak!
Baba robbant ekkor oda váratlanul, vércserikoltással. Úgy szitkozódott, mint egy kocsis. Tíz körömmel esett neki a pattanásos ember szőrös képének. Az ember meghátrált. -Ne, te, ne! Kikaparod a szemem, te kis ribanc.

A Gumigyár magas kéménye ledőlt. Csodálkozva látták. A vörös-téglás épület bombatalálatot kapott. Előtte, bal-oldalon az úttesten halottak és jajgató sebesültek. Senki nem állt meg, hogy segítsen. Az előttük haladók átlépkedtek a hullákon és sietve tovább mentek.
Ica, lépett még kettőt, aztán elengedte a targonca szélét, és megtorpant. Leguggolt egy véres fejű emberhez. Egy másik is felnyögött kicsit arrébb.
-Anyu, vedd csak le légyszíves, a kocsiról a kötszeres táskát. Tudod, az a barna neszesszer a batyu tetején. Bekötözöm ezeket az embereket, aztán megyek utánatok!

Végtelen hosszú kínkeserves vándorlás után elérték végre Pestet. Egy helyütt megálltak pihenni, és enni egy falatot. Menekülő családok kisebb nagyobb csoportjai haladtak el mellettük. A végsőkig elcsigázott, agyonfáradt, csomagjaik súlya alatt görnyedő emberek némán, hangtalanul baktattak az úton, nem néztek egymásra, s nem törődtek a másikkal. Néha felbukkant egy-egy ismerős, csömöri család. Egyszerre csak Szabó Máté, vén, első világháborús obsitos és felesége, öreg Jolán ért oda, ahhoz a kőhöz, ahol ültek, álltak. A férfi ismerős volt, egyike volt a falu bajkeverőinek, aki a kocsmában részegen kiabál a népnyúzó urak ellen. Észrevette a Dósa családot. Elkényszeredett arrcal megbökte kalapja karimáját, s közben jól hallhatóan odaszólt a feleségének.
-Né, csak, né! Menekülnek a burzsujok s...nyaló lakájai.

Budafokra készültek, így hát át kellett kelni valamelyik Duna-hídon. A Ferenc József híd felé vették az irányt, úgy hallották, hogy az még áll.
1945. január 14-én a Pestről Budára visszavonuló német csapatok felrobbantották a Horthy Miklós hidat (mai Petőfi híd). A Margit híd már jóval korábban megsemmisült egy véletlenül bekövetkező robbanásban.
Január 16-án éjszaka a Ferenc József híd robbant fel.
A német jelentések szerint szovjet bombatámadás, míg a magyar szerint szándékos német akció miatt.
Január 17-én, Pest kiürítésének napján felrobbantották az Erzsébet hidat. A szovjet csapatok közelsége miatt, a visszavonulás, az egyedül épen maradt Lánchídon folytatódott. A káoszba fulladó kiürítés másnap hajnalig folyt, a szovjetek eközben folyamatosan lőtték és bombázták az átkelő csoportokat.
Lőszerhiány miatt a felvonult szovjet lövegekben a védők nem tudtak kárt tenni, miközben közelharc folyt a kiürítés fedezésére. A Lánchíd másnapi felrobbantásakor, még sokan a hídon tartózkodtak. A pesti oldalon rekedt katonák ellenállását csak két nap múlva számolták fel teljesen.

Irma néni és Géza bácsi közeli rokonnak kijáró szívélyességgel fogadta Dósáékat. A család behurcolkodott az apró, két szobás házacskába. Kissé zsúfoltan voltak, de hát a közmondás szerint sok jó ember kis helyen is elfér. Az egyik szobában a nők aludtak: Irma néni, Teréz asszony, Ica, Baba, két huszonéves unokahúg és Kata, a cselédlány, a másikban, ez volt a kisebbik szoba, Géza bá' öreg Dósa Jenő, és három férfirokon.
Esténként együtt imádkoztak, és várták a csodát

Forrás: Wikipédia

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
2553
Időpont: 2022-06-14 14:36:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Jaj, nehéz volt olvasni e sorokat. Tudtam, hogy mennyi kegyetlenkedés történik háború idején ,de ezt így olvani is hátborzongató. Sajna, ma is vannak háborúk, ma is vannak borzalmak. Jó, hogy én ezt csak olvasás szintjén élem át. Remélem ez így is marad. Remekül ábrázoltad a háborús helyzetet. üdv hundido
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2022-05-28 18:15:47

A Katyusa dallamára egyébként van egy ordenáré magyar versszöveg, sílifteken énekelgettük:

"Zongorával fűtötték a kályhát
Meg....a béna nagymamát
Szása, Szása a jó. k...anyádat
Add vissza a lopott zsebórát

Nicsa búza, nicsa kukurúza
Nem tojik a kendermagos tyúk
Nincsen semmink, elvitték a ruszkik
Nem baj pajtás, szabadok vagyunk!

Bocsánat! :)

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2022-05-27 17:09:22

válasz sailor (2022-05-27 13:40:29) üzenetére
A múltkor tett ígéretemről, nevezetesen, hogy felteszem a IV. Könyv folytatásait, mielőtt vitorlát bontanék.
Nos, nem fog sikerülni, az élet keresztül húzta.
Vasárnap ugyanis mennem kell, s hátra van még 3 epizód.
Nem tudom, mit csináljak?
Fel tudnám tenni mondjuk úgy, h holnap, egy részt, s holnap után kettőt.
Igen, de akkor már nem fogom látni a válaszokat, s nem tudok (azonnal) reagálni.
Majd még átgondolom.
Persze leszek később is, úgy, mint a korábbi években, csak ritkábban.
Köszönettel: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9151
Időpont: 2022-05-27 17:02:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
"Amit ebben az epizódban leírtam az 1944-n játszódott le, de most sincs másképp"
Nagyon is igaz!

Szép estét:sailor
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2022-05-27 16:59:21

válasz sailor (2022-05-27 13:40:29) üzenetére
Dósa család egész élete összeomlott. Minden megszűnt egy perc alatt. Új világ kezdődött számukra, egy félelmekkel, nyomorral, megaláztatással járó időszak. Azon a bizonyos lajtorján nem csak felfelé lehet haladni, le is lehet róla esni.
Örülök neki, h Te is így látod, s megerősíted.
Most is csak nagy-nagy köszönetet tudok tolmácsolni.
Olyan jó megosztani, megvitatni ezeket a dolgokat!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2022-05-27 16:52:45

válasz sailor (2022-05-27 12:59:36) üzenetére
Szia Sailor! A háború szörnyű dolog, tény és való. Nagyon egyet tudok érteni. És nem csak arról van szó, h fel kellene már nőni az emberiségnek, hanem arról, h vannak érdekkörök, amelyek háborút akarnak, mert ez jó üzlet! Itt hiába minden jó szándék, ima, kérés és könyörgés!. Összeáll a fegyverlobbi, erősek, és azon munkálkodnak éjt nappallá téve, h legyen. Amit ebben az epizódban leírtam az 1944-n játszódott le, de most sincs másképp
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9151
Időpont: 2022-05-27 13:40:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
folyt

Azok a jelenetek,amiken szörnyülködünk,ma is
sok helyen ismétlödnek.
Dósáéknak sikerült ( egyenlöre)
"Irma néni és Géza bácsi közeli rokonnak kijáró szívélyességgel fogadta Dósáékat"

Gratulálok!
Nagyon élethüen írtad le Dósáék menekülését.az útközbeni történteket,
és az egész akkori szörnyü helyzetet!

Üd:sailor

Szép napot
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9151
Időpont: 2022-05-27 13:17:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
folyt

"Hosszan elnyúló szakadozott vonulás zajlott a Pest felé vezető országúton sok kilométer hosszúságban Csömör, Kerepes, Kistarcsa, Cinkota és a többi, erre a részre eső községek felől"
Micsoda jelenetek!
Micsoda képek!
Mint ahogy említettem egyik elöbbi hozzászólásomban,itt is egy talicskán,egy biciglin és és
elfért egy egész élet munkája,eredménye!!
Azok az aggódalmak,félelmek,bizonytalanságok az arcokon!
Nem sokat számított az élet!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9151
Időpont: 2022-05-27 12:59:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Mi lennénk a :"Homo sapiens =értelmes ember => "ezen belül a mai ember (Homo sapiens sapiens) alfaj tagja.
Az hogy ´értelmes´ek lennénk,nagyon kérdéses.
Az egész történelem ellentmond ennek a jelzönek
újra és újra!
A háborúk a legjobb példák erre!Alighogy megszünik
itt ott a pusztítás,jönnek az újabbnál újabbak.
Ma is számtalan helyen!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2022-05-27 08:43:55

Az orosz szöveg fordítása: nekem is van otthon nagyapám

Legutóbb történt

A. K. Mraz alkotást töltött fel Keserű hűség - 7# novella címmel a várólistára

inyezsevokidli alkotást töltött fel Lelkiismeret-furdalás címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Satnyár című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Kopár vidék címmel

sailor bejegyzést írt a(z) egyszer így, máskor úgy című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

A. K. Mraz alkotást töltött fel Pár szó a novellákról címmel a várólistára

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Az örökös - 6# novella 3/3 című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Tülekedés című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Tasnádi Rita alkotást töltött fel Lelkem rózsa címmel a várólistára

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) egyszer így, máskor úgy című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) olvadás című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ingyen könyvek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

Tyukody Ruben alkotást töltött fel Nyári hóbort címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) olvadás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel olvadás címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) közeleg az idő című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Ingyen könyvek címmel a várólistára

Madár bejegyzést írt a(z) Hőség! című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

szigi hsh bejegyzést írt a(z) Nézlek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nézlek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

szigi hsh alkotást töltött fel Nézlek címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022