HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52066

Hangya közösség jótékonyság
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-05-20

Lepketánc (26/16 rész)

VESZTETT CSATÁK

Még itt vannak? Én is megvagyok!

Nos, azt beszélik, Istenre leginkább a pillangók hasonlítanak. Ők járnak még hozzá hasonlatosan tökéletes táncot - ám egy állatnak (sem növénynek), nem lehet szép érzéke - úgyhogy ezt csak hagyjuk!

A Lélek! A Lélek az, ami mindent mozgásba lendít; ezért is mondják, hogy ami igazán meghatározó, az nem Isten Lelkének tartós jelenléte, hanem a Léleknek hatékony volta (maga a tánc számít, nem annyira a táncos); az én kezem is Ő vezeti:
Na, még egy kört, és táncoljunk!

Szeretném azt mondani, hogy mindez már a múlté, és hogy egyáltalán nem bánt a dolog, de nem így van! A szerelemról beszélek - minden tánc legszebbikéről.
A legnehezebb annak beismerése, hogy bizony nem úgy sikerednek a dolgok, bárhogy is erőlködünk, mint ahogyan azt elterveztük, porba fingó kiskorunkban.
Persze, édes dolog a bosszú. Édes volt hét év múltán megkapni a mosónőt, és annak lelkét. Letépni koszos ruháit, markolni ráncos, halovány combját...

De csak egyetlen nőt szerettem egész életemben. Csak egyetlen egyet. Kornéliának hívták.

Mert ha vele voltam, szoba képzeletbeli táncparketté változott. A vastag, vörös szőnyegbe süllyedt az ágy, a barokk székek, az asztali tükör, a kis zsámoly, a szekrény; a csilingelő üvegekkel díszített csillár mélyéről fény csapott elő, hatalmas körben világítva meg a szoba közepét...
Úgy csókoltuk meg egymást, ölelkeztünk össze, és táncoltunk, mint szél a karcsú náddal, mint ahogy pillangó száll, sziromról sziromra, míg meg nem találja a maga virágát, egy életre párját...
S hogy éreztem-e fájdalmat? Nem. Mert ez a tánc egy elvarázsolt színen folyt, mert mezítelen talpam bírta az üvegcserepek hidegségét. Mert mozdulatlan volt a pillanat, s csak a képzelet mesélt.
Mozdulatlan egymásba forró tekintetünk változatlansága hirdette képtelen mód a folyamatosságot...

Legszívesebben megragadtam volna a kezét, és visszarepítettem volna a még távolabbi múltba. Abba az időbe, mikor az Anima mundi még mindannyiunk közös kincsének számított, mikor még mindannyiunknak megvolt a hatalma ahhoz, hogy nagyobb mértékben változtasson a világon...
Leültettem volna magam mellé, a kánaániták számomra emelt, legyektől mentes szentélyében (még a 9. században), mézes nektárt kortyolgatni, aztán sétálni a citromligetben, megmutatni neki az Esthajnalcsillagot, amit akkoriban még Lucifernek neveztek...

De akkor már nem az voltam, aki régen. Tagbaszakadt, sánta ördög lépdelt csak mellette, kegyvesztett, csak múltjában nagy senki, aki pár nap múlva már neki sem tetszett annyira ...

Érdekes történet a szakításunk hogyanja, de még érdekesebb a miértje... Hallgassák!

Sokáig nem értettem, ahogy az ember sem értheti meg a Nagy Teremtő terveit, az összes részlet ismerete nélkül...

Síri csend honolt a fényes utcákon. A hó csillogva verődött vissza az utcai kalanderek fényében. Csak mi ketten róttuk a kihalt utcákat: Kornélia meg én...
Beszélgettünk erről, meg arról, s a végén, a házuk előtt, egyszer csak azt mondta:
- Vége. Isten veled!

Na, bumm!

Megfordultam, és érzelmeimtől szédülten haza indultam.
Saját nyomainkon elmélázva követtem a haza utat, keresve a múltat, az elveszített pillanatot, mikor még minden rendben volt. Hiába!
Azóta már sokan jöttek. És hazudnék is, ha azt mondanám, hogy Kornélia volt a szívemnek egyetlen, - ám ő volt az egyetlen, akit önhibámon kívül vesztettem el, hála jó atyámnak...

Mindig azt mondta, a szerelem reménytelen dolog. Ráadásul kiirtja az atya tiszteletét.
Nem hittem neki.
Egy este felhívta Kornit, elváltoztatta a hangját, s egy sosem hallatott női hangon csak ennyit szólt a kagylóba:
- Kata vagyok. Megismeri a hangom? Nem tudja, ki vagyok? Nem baj. Az Anti mesélhetne rólam!

Boldog vég! Ollálá!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

gleam bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

Krancz Béla bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

Krancz Béla bejegyzést írt a(z) Az elvarázsolt kastély című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Kavalkád címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Lánykérés címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Hulló levelek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) csapongjon még a méh című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Születésnapodra című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Hűség című alkotáshoz

Fekete Miki bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A medve barátsága című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

Fekete Miki bejegyzést írt a(z) A piaci légy című alkotáshoz

Fekete Miki bejegyzést írt a(z) ellenségeinken című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Hűség című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Békétlenség című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Hűség címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Őszapóka című alkotáshoz

történetmesélő alkotást töltött fel A medve barátsága címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Születésnapodra című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Születésnapodra című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) csapongjon még a méh című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Őszapóka címmel

Madár alkotást töltött fel A világ és én címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Ivan Bunyin: Őszirózsáit szórja a kert... című alkotáshoz

magam alkotást töltött fel Születésnapodra címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Nyár végi tűnődés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hulló levelek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nyár végi tűnődés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nyár végi tűnődés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hulló levelek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hulló levelek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021